'Sok az ösvény, az Út azonban egy'
Ez az az út, kedveseim, amelyen megtalálhatjuk üdvösségünket, Jézus
Krisztust, áldozati adományaink főpapját, gyengeségünk pártfogóját és
segítőjét. Általa tekintünk fel a magas égre; általa szemléljük Isten szeplőtelen
és fölséges színét; ő nyitja meg szívünk szemét; ő derít világosságot
balga és elhomályosult értelmünkre; Isten akaratából általa ízleljük meg
a halhatatlan tudást, hisz ő az Isten dicsőségének kisugárzása, és
annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt
náluk (vö. Zsid 1,3-4).
Teljes erőnkkel vívjuk meg harcunkat, testvéreim, az ő feddhetetlen parancsai szerint! Nézzük csak meg a vezéreink alatt vitézkedő katonákat, milyen rendben,
engedelmesen és szolgálatkészen teljesítik a parancsokat. Nem mind
parancsnokok ők, nem is ezredesek vagy századosok, hadnagyok és így
tovább. Mindegyik a maga beosztásában és őrhelyén azt teszi, amit a
király és a vezérek parancsolnak.
A nagyok nem lehetnek el a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek sem a nagyok
nélkül; vegyesen vannak kicsinyek és nagyok, és ez a célszerű. Szolgáljon példának a mi testünk! A fej mit sem ér lábak nélkül, a láb
sem fej nélkül. Testünk legkisebb tagjai az egész test számára
szükségesek, és hasznára is vannak; sőt valamennyien együttműködnek, és
egynek vetik alá magukat, hogy az egész test boldoguljon. Épségben őrizzük meg mi is egész testünket Krisztus Jézusban, és
mindenki legyen embertársa szolgálatára a kegyelem neki juttatott
adománya szerint.
Az erős támogassa az erőtlent, az erőtlen tisztelje az erősebbet; a
gazdag legyen bőkezű a szegénnyel, a szegény áldja az Istent, hogy
rendelt számára olyan valakit, aki ínségén enyhítsen. A bölcs ne
szavakban, hanem jó cselekedetekben mutassa meg bölcsességét; az
alázatos ne bizonygassa magáról azt, hogy alázatos, hanem várja meg,
amíg mások mondják majd ezt róla. Aki tisztaságban megőrizte testét, ne
dicsekedjék, hiszen tudnia kell, hogy kinek az adománya ez az
önmegtartóztatás.
Gondoljuk meg tehát, testvéreim, milyen anyagból valók vagyunk, hogyan
és miként léptünk e világba; hogy Teremtőnk és Alkotónk a sír
sötétségéből - mielőtt megszülettünk volna - adományainak
előkészítésével már bevezetett minket a saját világába. Mivel tehát mindenünk tőle van, mindenért neki adjunk hálát, akinek dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.
Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből
Forrás ~ Internet
