EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 23. – Szombat

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.' Fülöp megjegyezte: 'Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.' Jézus így válaszolt: 'Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.' Jn 14,7-14

Elmélkedés

Tamás apostol után a mai napon Fülöp lép Jézushoz: 'Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.' Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy ő már megértett valamit abból, amit Jézus mondott. Ő már megértette, hogy Jézus az Atyához akar visszatérni, és azt is érti, hogy az Atyát látni, az Atyához eljutni, ez a Krisztushoz tartozók feladata. Fülöp azonban mégsem arra gondol, hogy földi életünk után eljuthatunk a mennybe az Atyához, hanem ő most, azaz evilági élete során akarja az Atyát látni. Jézus szavai, tanítása tehát részben elérték a kívánt eredményt, tanítványai vágyakoznak az Atya után, látni akarják őt, de még nincsenek helyes elképzeléseik arról, miként láthatják meg őt. Mesterük ezért tovább tanítja őket a Fiú és az Atya egységéről. Aki őt, a Fiúistent látja, az a mennyei Atyával találkozik, mert az ő tetteiben az Atya cselekedetei nyilvánulnak meg és tanításában is az Atya igazsága hangzik el. Fülöp apostol vágya mindannyiunkban jelen van. Mi is látni szeretnénk Istent. Jézus viszont figyelmeztet minket és helyére teszi az ilyen irányú vágyainkat. A földi élet minden ember számára a hit időszaka. Isten létezéséről bizonyosságot majd a túlvilágon kapunk. Ha hiszünk benne és a szeretet irányítja cselekedeteinket, akkor az Isten-látás vágya teljesülni fog számunkra. Ez az üdvösség boldogsága.

© Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz! Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké!