EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. április 10. – Húsvét 3. vasárnapja

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: 'Megyek halászni.' 'Mi is veled megyünk' - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: 'Fiaim, nincs valami ennivalótok?' 'Nincs'  felelték. Erre azt mondta nekik: 'Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.' Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: 'Az Úr az!' Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: 'Hozzatok a halból, amit most fogtatok.' Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: 'Gyertek, egyetek!' A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: 'Ki vagy?' - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: 'Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?' Péter így szólt: 'Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.' Erre Jézus azt mondta neki: 'Legeltesd bárányaimat!' Aztán újra megkérdezte tőle: 'Simon, János fia, szeretsz te engem?' Ő azt felelte: 'Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!' Erre azt mondta neki: 'Legeltesd juhaimat!' Majd harmadszor is megkérdezte tőle: 'Simon, János fia, szeretsz engem?' Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: 'Szeretsz engem?', és ezt válaszolta: 'Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!' Jézus pedig ismét ezt mondta: 'Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.' Azt jelezte e szavakkal, hogy Péter milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: 'Kövess engem!' Jn 21,1-19

Elmélkedés ~ 'Megelőző szeretet'

 

Újra és újra elcsodálkozunk azon a drámai párbeszéden, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Jézus háromszor kérdezi meg Péter apostoltól, hogy szereti-e őt, és Péternek háromszor kell kinyilvánítania az Úr iránti szeretetét. Jézus nem elégszik meg azzal, hogy egyszer teszi fel a kérdést, hanem még kétszer megismétli azt, s teszi mindezt a többi apostol füle hallatára. Miért teszi mindezt? Lehetséges magyarázatként a keresztény igehirdetésben sokszor megjelenik az a gondolat, hogy Jézus ilyen módon ad lehetőséget Péternek arra, hogy jóvátegye háromszori tagadását. Emellett azért is történt mindez, mert Jézus többet, nagyobb szeretetet várt Pétertől, mint a többi apostoltól. Jézusnak az a szándéka, hogy Péterre bízza az Egyház vezetését. De ezen megbízás előtt megkívánja azt, hogy a kiválasztott személy megvallja szeretetét. Megkívánja azt, hogy ez a szeretet ne csak egyszerű szóbeli vallomás, hanem a szív legmélyebb érzésének megnyilvánulása legyen. Péter pozitív válasza után kap megbízást arra, hogy vezesse a krisztusi közösséget. Péter apostol szeretet-vallomása nem egyszerűen csak Jézus kérdésére adott felelet, hanem Jézus szeretetére adott válasz. Mert Krisztus szeretete minden szeretetet megelőz. Megelőzi Péter szeretetét és megelőzi a miénket. Az Úr előzetes szeretete megnyilvánul a meghívásban, ahogyan Pétert kiválasztja apostolának és megmutatkozik abban is, ahogyan neki különleges feladatot ad. De Krisztus szeretetének a legnagyobb jele az, hogy a kereszten meghalt értünk. Ezért van jelentősége annak, hogy Péter felé nem a szenvedés előtt, hanem a kereszthalál után hangzik el a kérdés. A szenvedés és a halál vállalásával a szeretet legnagyobb jelét adja az Úr és erre az előzetes szeretetre válaszol Péter. A drámai beszélgetésben nincs szó Krisztus szeretetéről, de nincs is erre szükség. Péter jól tudja, hogy az Úr előbb szerette őt, s ő legfeljebb csak viszonozhatja ezt a szeretetet. Be kell látnunk, hogy Jézus megelőző és mindent felülmúló szereteténél nincs nagyobb. Isten Fia azért jött el emberi világunkba, azért lett emberré, azért élt a földön, azért tanította az embereket, azért szenvedett és halt meg, támadt fel a halálból és küldte el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük Isten végtelen szeretetét, bennünk éljen ez a szeretet és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak. Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni önmagunk világából és megnyíljunk mások felé, szükség van arra, hogy megtapasztaljuk: szeretnek minket. Mindenekelőtt Isten szeret minket és az emberek is szeretnek minket. Isten szeretete tökéletes, az emberek szeretete nem mindig teljes. Minél tökéletesebb teremtményei, képmásai vagyunk Istennek, annál jobban megmutatkozik bennünk az önzetlen szeretet. Nekünk Jézus nem háromszor, hanem naponta felteszi a kérdést, hogy szeretjük-e őt. S nekem válaszolnom kell erre a kérdésre. Nem érdemes megsértődnöm azon, hogy az Úr minden nap a szeretet megvallását kéri tőlem, hiszen éppen azáltal erősödik bennem a szeretet. Kéri tőlem, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálható életem értelme.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!