Megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet
Urunk, Jézus! Hálás és esedező lélekkel ünnepeljük Szűzanyánk keserves
sírásának emlékezetét. Te a csodáidat nem látványosságnak szánod, hanem
kegyelemnek választottaid számára. Amikor Édesanyád képével csodát
tettél, nagy kegyelemben részesítettél bennünket. Már maga a csoda is
irgalmasságod jótéteménye. Igaz ugyan, hogy boldogabbak, akik nem
látnak, és mégis hisznek, de te, Urunk, jóságosan megszánod
kishitűségünket, és szemmel láthatóan megmutatod, hogy feltétlen ura
vagy a természetnek.
Édesanyád képe véres könnyeket hullat, hívő és
hitetlen látja-nézi három óra hosszat, majd kendővel itatják fel a vért.
Ilyenkor azután rád ismerünk, Urunk, a vizet borrá változtató, a
kenyérszaporító, tengeren járó, vakot-sántát meggyógyító, ördögöt űző,
leprást tisztító, halottat támasztó és a végén a saját halálán is
diadalmaskodó önmagadra.
Édesanyád képén is megrendülve szemléljük a
csodát, de ugyanakkor megerősíted hitünket minden tettedben. Légy áldott
ezért, Urunk! Mintha hallanánk tőled a szavakat: Itt van Anyám véres
könnye, jöjjetek, fogjátok fel, és ne legyetek hitetlenek, hanem hívők.
Térdre is hullunk, és Tamással mondjuk: Én Uram, én Istenem! (Jn 20, 28)
A csodánál is nagyobb jót tettél velünk, Urunk, annak módja által.
Minden csoda, amelyet Szűzanyád által teszel, külön ajándék nekünk. Te
magad biztatsz bennünket, hogy menjünk csak hozzá, úgy hallgatod meg
legbiztosabban kéréseinket.
Hozzád fordulunk tehát, jó Anyánk. Te itt nem gyógyítottál betegeket,
hanem véres könnyeket hullattál. Sírtál értünk. Megmutattad szeretettől
gyötrődő szívedet. Ez mindennél nagyobb vigasztalást és erőt jelent
számunkra, mert megmutattad, hogy te jobban szeretsz bennünket, mint mi
magunkat. Neked véresen fáj az Istennek rajtunk kárba veszett szeretete.
Ó, síró Szűzanyánk! Taníts meg minket is sírni. Mert mi nem tudunk jól
sírni. Sírunk, amikor nem érdemes, és nem sírunk, amikor kellene. Taníts
meg siratni a lelkek eldurvulását, a szívek megkeményedését, sirassuk
meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, evilágiasságunkat,
türelmetlenségünket és minden bűnünket, hogy a könnyek árjában
megtisztultak és szent Fiadhoz hűségesek legyünk.
Endrédy Vendel zirci apátnak a Könnyező Szűzanyához mondott imájából
Forrás ~ Internet
