EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
2016. március 9. – Szerda
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: 'Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.' E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: 'Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra - sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint Atyámtól hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.' Jn 5,17-30
Elmélkedés
Első olvasásra úgy tűnik, hogy Jézusnak a mai evangéliumban olvasott beszéde csupán magyarázat arra, hogy miért gyógyít szombaton. A mózesi törvényeket szigorúan betartó zsidó vallási csoportok nehezményezték ugyanis, hogy a nyugalom napján is gyógyít, dolgozik. A mi Urunk nem csak igazolni akarja előttük cselekedeteit, hanem csodálatos kinyilatkoztatást ad a mennyei Atyával való kapcsolatáról és saját küldetéséről, és egyértelműen kijelenti, hogy ő a Fiú, azaz a mennyei Atya Fia. Jézus egységben, szoros kapcsolatban van az Atyával, és mindent együtt cselekszenek. Jézus cselekedeteiben az Atya tevékenysége nyilvánul meg. Amikor az Úr gyógyít, akkor az Atya irgalma gyógyítja meg a beteg embert, márpedig ezt az isteni irgalmasságot nem lehet időbeli korlátok közé szorítani, senki ember nem tilthatja meg Istennek, hogy szombaton gyógyítson. A beszéd megvilágítja Jézus küldetéstudatát. Ő nem önmagától, nem egyedül cselekszik, hanem az Atya küldötte, aki végrehajtja mindazt, amit az Atya kíván tőle. E feltétlen engedelmesség előrevetíti azt, hogy az ő tökéletes engedelmessége a szenvedés és a halál vállalásában nyilvánul meg. A végső ítélet és az új életre való feltámasztás szintén kettejük tevékenysége. Ma hálát adok Istennek, mert mindent neki köszönhetek: az életemet és reményem szerint üdvösségemet.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és téged szolgáljunk mindenkiben!
