'A szeretet dicsérete'
János evangéliumában az Úr így szól: Arról tudják majd meg rólatok, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt (Jn 13,35). Ugyanez az apostol a levelében pedig így ír: Szeretteim,
szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki
szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismeri
az Istent, mert az Isten a szeretet (1 Jn 4,7-8).
Tekintsenek tehát a hívők a lelkükbe, és őszintén vizsgálják meg szívük
legrejtettebb érzelmeit. Ha azt látják, hogy bensejükben ott van már
valami a szeretet gyümölcseiből, akkor ne kételkedjenek, hogy bennük van
az Isten; s hogy az ilyen fönséges vendég befogadására egyre
alkalmasabbakká legyenek, gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit
mindig bőségesebben. Mivel Isten a szeretet, semmiféle határa nem lehet a szeretetnek, mert nem lehet határok közé szorítani az Istenséget.
Szeretteim, ennek az irgalmas szeretetnek a gyakorlását a jelen napok
kiváltképpen is sürgetik. Nem mintha nem lenne minden idő alkalmas ennek
gyakorlására, de most azok, akik a testük és a lelkük megszentelésével
készülnek megünnepelni az Úr húsvétját, leginkább erre a kegyelemre
igyekezzenek szert tenni, amely minden erény teljessége, és befedi a
bűnök sokaságát.
És ezért, amikor ezt a mindennél fönségesebb szent titkot készülünk
megünnepelni, amellyel Jézus Krisztus vére megsemmisítette
gonoszságainkat, legelőször is az irgalmasság cselekedeteivel hozzunk
áldozatot: hogy amit Isten jóságából elnyertünk, abban mi is részesítsük
az ellenünk vétkezőket.
Legyünk most jószívűbbek és bőkezűbbek a szegényekhez és azokhoz, akik
gyengék és tehetetlenek, hogy sokak ajka hálálkodjék Istennek, és
böjtölésünk érdemét a szegények megvendégelése támogassa. Ugyanis nincs
más istenes cselekedet, amellyel a hívek annyi örömet szerezhetnének az
Úrnak, mint az ő szegényeihez lehajló szolgálat. Ahol Isten az
irgalmasság cselekedeteire talál, ott a saját jóságának a képmását
ismeri fel.
Senki se féljen, hogy megfogyatkoznak a javai, ha másokra költi azt,
hiszen már maga a jótékonykodás is igen nagy kincs, de az anyagiak sem
fognak hiányozni a jótékonysághoz ott, ahol Krisztus az, aki bennünket
táplál, és Krisztus az, akit táplálunk. Minden jótékonykodásban ott van
annak a keze, aki, ha megtöri a kenyeret, megszaporítja azt, és
megosztva megsokasítja azt.
Aggodalom nélküli és jókedvű legyen az, aki alamizsnálkodik: hiszen
akkor jut a legnagyobb nyereséghez, amikor a legkevesebbet tartja vissza
önmagának, amint Szent Pál apostol is mondja: Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságtok gyümölcsét (2 Kor 9,10), a mi Urunk, Jézus Krisztusban, aki él és uralkodik az Atyával és a Szentlélekkel mindörökkön- örökké. Ámen.
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
Forrás ~ Internet
