EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld
sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre,
mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ
világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért
gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy
világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az
emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei
Atyátokat!”
![[Mt 5,13-16]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Mt%205,13-16].jpg){kind=small}
Időszerű példázat
A II. Vatikáni zsinat dokumentumait vagy más, hivatalos egyházi megnyilatkozásokat olvasva könnyen észrevehetjük ezen írások nyitott jellegét. Nem kívánnak végérvényes definíciókat adni. Nem zárnak le véglegesen nyitott kérdéseket. Nem döntenek el régóta vitatott teológiai kérdéseket. Inkább irányt mutatnak. Ebben az értelemben az évszázadok óta tartó párbeszéd folytatásai, mert a valódi párbeszédnek nem lehet az a célja, hogy bizonyos kérdések eldöntésével lezárják magát a párbeszédet is. Az isteni kinyilatkoztatás megértése terén, Isten titkainak felfedezésekor szintén nem lehet cél, hogy örökre megváltoztathatatlan módon fogalmazzunk meg igazságokat. Nem arról van szó, hogy az igazság megváltoztatható, torzítható vagy elferdíthető, hanem a nyitottságról, hogy a későbbiekben még jobban megismerhetünk valamit. A természettudományok területén szintén megfigyelhető ez a nyitottság, mert az újabb kutatások új titkokat tárnak fel az ember számára és ezeknek köszönhetően a korábbi elméleteket esetleg módosítani szükséges.
A Szentírás, az evangélium és Jézus kijelentéseinek magyarázatával kapcsolatban ugyanígy szükség van a nyitottságra. Furcsa volna, ha olyan megállapításokat tennénk, hogy Jézusnak egy kijelentése ezt jelenti és minden más nézet helytelen. Nagy hiba volna ilyen módon szűk korlátok közé szorítani a krisztusi tanítás gazdagságát. Főként az ő példabeszédeire, hasonlataira igaz ez. Az értelmezési lehetőségek a korok és az emberi környezet változásával, a kultúra fejlődésével kiszélesednek, ezért hasznos, ha az adott kor embere számára próbálunk igazságokat, tanulságokat megfogalmazni belőlük.
Néha meglepődünk azon, hogy Jézus példázatai mennyire időtállóak, évszázadokon, évezredeken keresztül változatlanok. A só íze nem változik. Jézus korában is ugyanolyan lehetett, mint manapság és ugyanilyen lesz a jövőben is. Régen is és ma is ugyanarra, az ételek ízesítésére, illetve tartósításra használták. A lámpa régen is és ma is azt a célt szolgálta, hogy világítson. Nyugodtan eltekinthetünk attól a formai különbségtől, hogy 2000 évvel ezelőtt olajlámpást használtak, ma pedig energiatakarékos izzókat. Jézus időtálló példázatai megkönnyítik számunkra a helyes értelmezést.
Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13-14). A világ olykor szinte hihetetlenül gyors változását, az értékek leértékelését és eközben a maradandó igazságot keresőket látva tesszük fel a kérdést: mi az Egyház feladata napjainkban? Ha megelégszünk szokásos figyelmeztetéseink újbóli hangoztatásával, aligha tesszük azt, amit az Úr kér tőlünk. Ha kisajátítjuk magunknak az üdvösség útjának felügyeletét és előírásokkal akarjuk kényszeríteni az embereket arra, hogy az általunk célba vezetőnek tartott úton maradjanak, beleesünk egy farizeusi csapdába, amiből nincs kiút. Jobb volna tehát a magunk igazsága helyett Krisztus igazságához ragaszkodnunk. Jobb volna újra felfedezni a krisztusi igazság gazdag tartalmát és azt, mint világító fényt felmutatni a világnak. Nemde így tudunk fényes, világító, megvilágosító példát mutatni? Nem a magunk példáját, hanem Krisztus példáját! Talán itt az idő, hogy újfajta módszereket alkalmazzunk az emberekkel való kommunikáció, a párbeszéd, az igehirdetés és az evangelizáció terén. Talán eljött az idő, hogy új utakat keressünk a más vallási közösségekkel és felekezetekkel való egység megvalósítása területén. Talán eljött annak az ideje, hogy ne csupán azt hangoztassuk, hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak lehetőségét, hogy az isteni kegyelem az ő életüket is megújítsa a szentségek által. Talán itt az ideje, hogy a szegények felé új formában mutassuk ki önzetlen szeretetünket.
Talán ezt jelenti, hogy a föld sójává és a világ világosságává kell válnunk. Talán így tudjuk keresztényként Isten országát építeni.
© Horváth István Sándor
A II. Vatikáni zsinat dokumentumait vagy más, hivatalos egyházi megnyilatkozásokat olvasva könnyen észrevehetjük ezen írások nyitott jellegét. Nem kívánnak végérvényes definíciókat adni. Nem zárnak le véglegesen nyitott kérdéseket. Nem döntenek el régóta vitatott teológiai kérdéseket. Inkább irányt mutatnak. Ebben az értelemben az évszázadok óta tartó párbeszéd folytatásai, mert a valódi párbeszédnek nem lehet az a célja, hogy bizonyos kérdések eldöntésével lezárják magát a párbeszédet is. Az isteni kinyilatkoztatás megértése terén, Isten titkainak felfedezésekor szintén nem lehet cél, hogy örökre megváltoztathatatlan módon fogalmazzunk meg igazságokat. Nem arról van szó, hogy az igazság megváltoztatható, torzítható vagy elferdíthető, hanem a nyitottságról, hogy a későbbiekben még jobban megismerhetünk valamit. A természettudományok területén szintén megfigyelhető ez a nyitottság, mert az újabb kutatások új titkokat tárnak fel az ember számára és ezeknek köszönhetően a korábbi elméleteket esetleg módosítani szükséges.
A Szentírás, az evangélium és Jézus kijelentéseinek magyarázatával kapcsolatban ugyanígy szükség van a nyitottságra. Furcsa volna, ha olyan megállapításokat tennénk, hogy Jézusnak egy kijelentése ezt jelenti és minden más nézet helytelen. Nagy hiba volna ilyen módon szűk korlátok közé szorítani a krisztusi tanítás gazdagságát. Főként az ő példabeszédeire, hasonlataira igaz ez. Az értelmezési lehetőségek a korok és az emberi környezet változásával, a kultúra fejlődésével kiszélesednek, ezért hasznos, ha az adott kor embere számára próbálunk igazságokat, tanulságokat megfogalmazni belőlük.
Néha meglepődünk azon, hogy Jézus példázatai mennyire időtállóak, évszázadokon, évezredeken keresztül változatlanok. A só íze nem változik. Jézus korában is ugyanolyan lehetett, mint manapság és ugyanilyen lesz a jövőben is. Régen is és ma is ugyanarra, az ételek ízesítésére, illetve tartósításra használták. A lámpa régen is és ma is azt a célt szolgálta, hogy világítson. Nyugodtan eltekinthetünk attól a formai különbségtől, hogy 2000 évvel ezelőtt olajlámpást használtak, ma pedig energiatakarékos izzókat. Jézus időtálló példázatai megkönnyítik számunkra a helyes értelmezést.
Ezt olvassuk a mai evangéliumban: „Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13-14). A világ olykor szinte hihetetlenül gyors változását, az értékek leértékelését és eközben a maradandó igazságot keresőket látva tesszük fel a kérdést: mi az Egyház feladata napjainkban? Ha megelégszünk szokásos figyelmeztetéseink újbóli hangoztatásával, aligha tesszük azt, amit az Úr kér tőlünk. Ha kisajátítjuk magunknak az üdvösség útjának felügyeletét és előírásokkal akarjuk kényszeríteni az embereket arra, hogy az általunk célba vezetőnek tartott úton maradjanak, beleesünk egy farizeusi csapdába, amiből nincs kiút. Jobb volna tehát a magunk igazsága helyett Krisztus igazságához ragaszkodnunk. Jobb volna újra felfedezni a krisztusi igazság gazdag tartalmát és azt, mint világító fényt felmutatni a világnak. Nemde így tudunk fényes, világító, megvilágosító példát mutatni? Nem a magunk példáját, hanem Krisztus példáját! Talán itt az idő, hogy újfajta módszereket alkalmazzunk az emberekkel való kommunikáció, a párbeszéd, az igehirdetés és az evangelizáció terén. Talán eljött az idő, hogy új utakat keressünk a más vallási közösségekkel és felekezetekkel való egység megvalósítása területén. Talán eljött annak az ideje, hogy ne csupán azt hangoztassuk, hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak lehetőségét, hogy az isteni kegyelem az ő életüket is megújítsa a szentségek által. Talán itt az ideje, hogy a szegények felé új formában mutassuk ki önzetlen szeretetünket.
Talán ezt jelenti, hogy a föld sójává és a világ világosságává kell válnunk. Talán így tudjuk keresztényként Isten országát építeni.
© Horváth István Sándor
Urunk, Jézus Krisztus! A te örömhíred nem csupán helyes emberi
magatartást sugalló bölcsesség, hanem az üdvösségre vezető igazság. Ezt
az igazságot szeretnénk mind jobban megismerni, s erre akarjuk nevelni a
következő generációkat. Elfogadjuk örömhíredet, amelyet az Egyház
közvetít számunkra és ahhoz igazítjuk életünket. Segíts, hogy hűségesek
legyünk hozzád és örömhíredhez! Adj bizalmat az emberek szívébe, amikor
igazságodat jószándékkal hirdetjük nekik! Segíts, hogy hitelesen tegyünk
rólad tanúságot a világban és szeretetedet sugározzuk mindenki felé! Te
légy bennünk a fény, hogy világosság legyünk az emberek számára! 