'Növeld Egyházadat, és mindenkit gyűjts egybe!'
Konsztantinosz Cirill a sok munkától elgyötörve
megbetegedett. Több napig tartó betegsége alatt Istentől látomásban
részesült, és így kezdett énekelni: Azt mondták nekem: Az Úr házába
megyünk, ezért örvendett a lelkem és ujjongott a szívem (vö. Zsolt 121,1).
Ezután papi ruhát öltött, és így maradt egész nap. Örvendezve mondta: 'Mostantól kezdve nem vagyok szolgája sem a császárnak, sem más földi embernek, hanem csak a mindenható Istennek. Volt idő, amikor még nem voltam, azután megszülettem, és majd örökké élek. Ámen.' A következő napon beöltözött a szerzetesi szent ruhába. Másnap reggel felvette a Cirill nevet. Ebben a szerzetesi életben ötven napot töltött el.
Midőn eljött az óra, hogy nyugalomra térjen, és az örök hajlékba költözzék, kezét az Istenhez emelve könnyek között így imádkozott:
'Uram, Istenem, aki megteremtetted az összes angyali kart és égi
hatalmasságot, kiterjesztetted az égboltot, megszilárdítottad a földet,
és megteremtetted a semmiből az összes létezőt, te mindig meghallgatod
azokat, akik akaratodat teljesítik, s téged tisztelnek, és parancsaidat
megtartják. Hallgasd meg könyörgésemet, és őrizd meg hűséges nyájadat,
amelynek elöljárójává tettél engem, alkalmatlan és méltatlan szolgádat.
Szabadítsd meg őket a téged káromlók istentelen és pogány gonoszságaitól. Növeld és sokasítsd meg Egyházadat, és mindenkit gyűjts egybe. Tedd egyetértővé választott népedet az igaz hitben és a helyes vallásban. Vésd szívükbe tanításod igéjét.
A te ajándékod ugyanis az,
hogy elfogadtál minket Krisztusod evangéliumának a hirdetésére, hogy
jótettekre lelkesítsünk, és megtegyük mindazt, ami neked kedves. Akiket
nekem adtál, most visszaadom neked, mint a tieidet. Vezesd őket erős
jobboddal, és védelmezd gondviselő oltalmaddal, hogy mindnyájan
dicsérjék és dicsőítsék az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevét. Ámen.'
Mindenkit szent csókkal köszöntve így szólt: 'Áldott vagy, Istenünk, mert nem adtál minket láthatatlan ellenségeink prédájára, szétszaggattad hálójukat, és megszabadítottál a pusztulástól.' Így szenderült el az Úrban negyvenkét éves korában.
A pápa előírta, hogy a Rómában élő görögök és rómaiak gyűljenek egybe, hozzanak gyertyát, és énekelve könyörögjenek érte, utolsó útjára pedig úgy kísérjék, mintha magát a pápát temetnék. Ez meg is történt.
Konsztantinosz szláv életrajzából
Forrás ~ Internet