EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. január 6. – Szerda, Urunk megjelenése - Vízkereszt

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: 'Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.' Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: 'A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.' Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: 'Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!'

Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. Mt 2,1-12

Elmélkedés ~ 'A csillag fényét követve'

Évekkel ezelőtt, még fiatal pap koromban történt a következő eset. Korán, már az advent elején elkezdtük gyakorolni a gyerekekkel a karácsonyi betlehemes játékot. A szereposztásnál szinte minden simán ment, valamennyi gyerek testhezálló szerephez jutott. Egyedül a Lőcsei Marcival kapcsolatban voltak kételyeim, mert mindenképpen az egyik király szeretett volna lenni a három közül, én viszont az írástudó szerepét akartam rábízni. Ő is próbált érvelni az elgondolása mellett, meg én is. Erősködött, hogy nála szebben senki nem tud hódolni a Megváltó előtt, ezért hadd vigye ő a Gáspár aranyát. Erre én is győzködtem, hogy írástudóként szépen hirdethetné a prófétai jövendöléseket, és ez bizony jelentős feladat. Nem nagyon értette, hogy kik is voltak azok az írástudók Jézus idejében, ezért inkább ragaszkodott a királyhoz. A végén még abba is belement volna, hogy ő legyen a szerecsenkirály, bár az nem annyira tetszett neki, mint a Gáspár vagy a Menyhért. Bevetettem nála, hogy szép díszes köntöse lesz írástudóként, büszke lesz rá anyukája, de ezt az érvet hamar lesöpörte, mondván, hogy a királyoknak sokkal szebb palástja van és az jobban tetszene anyukájának is. Győzködtem még, hogy az írástudók abban az időben mennyire okosak voltak, de ez sem hatott rá, mert a végén előhúzta a mindent eldöntő érvet, hogy ő tulajdonképpen bukásra áll magyarból, mert rossz a helyesírása, ezért semmiképpen sem lehet írástudó. Sejtettem, hogy egy szó sem igaz ebből, de ráhagytam, mert aki ekkora poént tud mondani, hogy király lehessen, az tényleg megérdemli. Így lett ő abban az évben Gáspár király.

Ma, Urunk megjelenése ünnepén azért idézem fel e régi esetet, mert ezzel szeretném bemutatni, mennyire közel állnak a gyerekek szívéhez, a gyerekek gondolatvilágához a háromkirályok, akik valójában nem is voltak uralkodók, hanem – miként az evangéliumban szerepel – bölcsek voltak, akik napkeletről jöttek. Ugyanakkor nem csak a gyermekek fantáziáját, hanem a felnőttek képzeletvilágát is megmozgatja a napkeleti bölcsek története, mindazokét, akik hittel olvassák a Szentírást. Éppen emiatt nem kell csodálkoznunk azon, hogy az evangéliumok meglehetősen szűkszavú elbeszélését az évszázadok során az igehirdetők kissé kiszínezték, amely aztán számos irodalmi műben és művészeti alkotáson is megjelent. Ennek köszönhetően kapták nevüket, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik egyike idősebb, a másik középkorú, a harmadik pedig egészen fiatal. Tulajdonképpen azt sem tudjuk hányan érkeztek a csillag fényét követve, csupán a háromféle ajándékból következtetünk arra, hogy feltehetően hárman voltak.

A napkeleti bölcseket egy csillag, egy különleges égi jel vezette a Megváltóhoz. Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték ezt a jelet és kutatni kezdték annak értelmét. Úgy gondolták, hogy ez egy újszülött királynak a jele. S amikor ezt megértették, akkor elindultak, követték a jelet. Nem féltek az út viszontagságaitól és szándékuktól nem téríthette el őket senki. Az őket vezető csillag talán egy időre eltűnt szemük elől, ezért is tudakozódhattak Jeruzsálemben az uralkodónál. Amikor pedig újra elindulnak, most már a prófétai jövendölésben szereplő Betlehem felé, akkor újra felragyogott előttük a csillag. Máté evangélista külön kiemeli, hogy 'a csillagot meglátva nagyon megörültek.' Mert az isteni jelet követni, s annak segítségével meglelni a Megváltót, boldogsággal és örömmel tölti el az embert. A napkeleti bölcsek mindazokat jelképezik, akik a történelem folyamán elindulnak, hogy keressék az Istent. Induljunk mi is örömmel a szívünkben!

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Ma lélekben útra kelünk, és a napkeleti bölcsekkel együtt elindulunk Betlehembe, ahová minket is a csillag fénye vezet. Nem aggódunk az út fáradalmai miatt, hanem bátran haladunk, mert a te szereteted és irgalmad vonz bennünket. Egyetlen utat keresünk, azt, amely hozzád vezet. Egyetlen úton akarunk haladni, azon, amelyet te mutatsz nekünk. Keresni a hozzád vezető utat, határozottan haladni az üdvösség útján, soha nem letérni az örök élet felé vezető útról, ez az igazi bölcsesség! Segíts, hogy másokat is hozzád, az irgalomban gazdag Istenhez vezessünk!