EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. január 15. – Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: 'Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.' Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: 'Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?' Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: 'Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!' Ezzel odafordult a bénához: 'Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!' Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.

Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: 'Nem láttunk még ilyet sohasem!' Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé. Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön. Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.

Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy nézzek szembe a megbocsátó Istennel.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.