PIO ATYA A MENNYRŐL

'Minden évszak megtalálható lelkünkben. Olykor a tél meddőségét, fásultságát és unalmát érzitek, majd a májusi harmatot a szent virágok illatával, aztán a meleget isteni Vőlegényünk örömének szeretetlángjaiban. Nem marad más hátra, csak az ősz, amely úgy tűnik, nem hoz sok gyümölcsöt. Gyakran megesik azonban, hogy a gabonacséplés és szőlősajtolás idején nagyobb termést kapunk, mint amilyet az aratás és a szüret ígért.
.
Ti azt szeretnétek, ha mindig tavasz és nyár lenne; de nem, kedves gyermekeim, a világban és a lélekben is szükség van erre a forgandóságra. A mennyben minden a tavasz szépségében, az ősz örömében, a nyár szeretetében lesz. Ott nem lesz tél. De az önmegtagadáshoz és ezer kicsi, de szép erény gyakorlásához, amelyek épp a meddőség idején mutatkoznak meg, itt szükség van a télre.'

Szent Pio atya