EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: 'Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?' És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: 'Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.' Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

---

A helyszín Názáret. Az a város, ahol Jézus felnevelkedett. Itt töltötte ifjúkorát, itt élt harminc éves koráig. E városban nőtt fel az emberek szeme láttára, akik joggal gondolhatták, jól ismerik őt, családját és származását. Amikor tanító útja során Jézus betért Názáretbe, bizonyára hamar elterjedt érkezésének híre. Az evangélista leírásából egyértelműen kiderül, hogy a názáretiek hallottak már csodáiról s arról, hogy tanítása iránt milyen sokan lelkesednek. Nagy lehetett a várakozás Názáretben ezekben a napokban. Az emberek egymásnak mondhatták, hogy szombaton ő fog tanítani a zsinagógában. Aznap sokan gyűltek össze, hogy hallgassák őt. Többen abban reménykedhettek, hogy a szemük láttára fog majd csodát tenni, például meggyógyítani egy beteget.
De a csoda elmarad, helyette csak csodálkozás ébred a názáretiekben. Csodálkozás, értetlenség és hitetlenség. Hiányzik belőlük az elfogadás alázata. Azt gondolják, ők tudják ki Jézus. De éppen hitetlenségük miatt nem látják meg benne az Isten Fiát. Csoda csak ott van, ahol hit van. A csodát, mint Isten cselekedetét, csak hittel lehet felfogni. A názáreti eset azt tanúsítja, hogy Isten nem kényszeríti ki senkiből a hitet a csodával. Ő inkább meghív a hitre. A csodában ne feltűnő eseményt lássunk, hanem olyan jelet, amellyel Isten a hitre hív.
© Horváth István Sándor

---

 

 Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.