REMETE SZENT PÁL ÉS REMETE SZENT ANTAL
Remete Szent Pál 228 körül született Thébában, gazdag család gyermekeként. Keresztény lévén szembesülnie kellett Decius és Valeriánus császárok kegyetlen üldöztetésével, és mivel hitét nem akarta megtagadni, de nem érezte elég erősnek magát a megpróbáltatások elviseléséhez, inkább a pusztába menekült. Hajlékul egy barlangot választott, mellette forrás is csörgedezett és a bejáratnál pálmafa adott hűs árnyékot. Itt élte le igencsak hosszú életének hátralevő részét elmélkedésben, imádságban, önmegtagadásban. Élete végén adatott meg neki Remete Szent Antallal való találkozás.
Remete Szent Antal 251-ben született Herakleopolisz környékén, keresztény család gyermekeként. Egy alkalommal a szentmisén ezt a szakaszt olvasták: 'Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között. Aztán gyere, és kövess engem!' Máté 19, 21. E szavak olyannyira megragadták az ifjú Antalt, hogy úgy érezte, követnie kell a parancsot. Mindenét pénzzé tette, és ami nem a húga neveltetéséhez kellett, azt a szegényeknek adta. Élete további részét Istennek szentelendő, kivonult a pusztába. A hátralevő hosszú évtizedek alatt több helyen is megfordult, míg végül a Vörös-tenger közelében elterülő hegyvidék kietlen sziklái között telepedett le. Antal körül egész remetetelep alakult ki, és halála után nem sokkal máig is működő kolostort építettek.
Egyszer Antalnak égi szózat adta tudtára, hogy nem ő az egyetlen és legidősebb remete a környéken. Így szerzett tudomást Remete Szent Pálról, akit meglett kora ellenére sietve felkeresett. Találkozásuk történetét Szent Jeromostól ismerjük. Az együtt töltött rövid idő nagy örömben, imádságban telt. Élelmükről az isteni törődés gondoskodott holló képében, egy teljes cipót hozva nekik eledelül. Pált az egymagában töltött hosszú évtizedek alatt a madár csak napi fél cipóval látta el.
Egyszer csak Pál kijelentette, hogy elérkezett a végórája. Utolsó kívánságaként kérte Antalt, hozza el neki Szent Atanáz köpönyegét, hogy abba csavarva temesse el őt. Antal ugyan hevesen tiltakozott, hogy éppen most nem hagyja el remetetársát, de végül csak útra kelt. Pál tulajdonképpen azért küldte el, hogy megkímélje halálának látványától. Mire Antal visszatért, Pál már halott volt, bár térdeplő teste élő személy látszatát keltette. Antal nagy szomorúságában azt sem tudta, hogyan temesse el a kemény köves pusztában a testet, de az isteni gondviselés két oroszlánt küldött segítségül, akik mancsukkal ásták meg a sírt. Halálának éve 341 volt, Antal 356-ban halt meg.
Kilencszáz év elteltével Remete Szent Pál lett a magyar alapítású pálos rend patrónusa.
Forrás ~ Internet
Remete Szent Pál 228 körül született Thébában, gazdag család gyermekeként. Keresztény lévén szembesülnie kellett Decius és Valeriánus császárok kegyetlen üldöztetésével, és mivel hitét nem akarta megtagadni, de nem érezte elég erősnek magát a megpróbáltatások elviseléséhez, inkább a pusztába menekült. Hajlékul egy barlangot választott, mellette forrás is csörgedezett és a bejáratnál pálmafa adott hűs árnyékot. Itt élte le igencsak hosszú életének hátralevő részét elmélkedésben, imádságban, önmegtagadásban. Élete végén adatott meg neki Remete Szent Antallal való találkozás.
Remete Szent Antal 251-ben született Herakleopolisz környékén, keresztény család gyermekeként. Egy alkalommal a szentmisén ezt a szakaszt olvasták: 'Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között. Aztán gyere, és kövess engem!' Máté 19, 21. E szavak olyannyira megragadták az ifjú Antalt, hogy úgy érezte, követnie kell a parancsot. Mindenét pénzzé tette, és ami nem a húga neveltetéséhez kellett, azt a szegényeknek adta. Élete további részét Istennek szentelendő, kivonult a pusztába. A hátralevő hosszú évtizedek alatt több helyen is megfordult, míg végül a Vörös-tenger közelében elterülő hegyvidék kietlen sziklái között telepedett le. Antal körül egész remetetelep alakult ki, és halála után nem sokkal máig is működő kolostort építettek.
Egyszer Antalnak égi szózat adta tudtára, hogy nem ő az egyetlen és legidősebb remete a környéken. Így szerzett tudomást Remete Szent Pálról, akit meglett kora ellenére sietve felkeresett. Találkozásuk történetét Szent Jeromostól ismerjük. Az együtt töltött rövid idő nagy örömben, imádságban telt. Élelmükről az isteni törődés gondoskodott holló képében, egy teljes cipót hozva nekik eledelül. Pált az egymagában töltött hosszú évtizedek alatt a madár csak napi fél cipóval látta el.
Egyszer csak Pál kijelentette, hogy elérkezett a végórája. Utolsó kívánságaként kérte Antalt, hozza el neki Szent Atanáz köpönyegét, hogy abba csavarva temesse el őt. Antal ugyan hevesen tiltakozott, hogy éppen most nem hagyja el remetetársát, de végül csak útra kelt. Pál tulajdonképpen azért küldte el, hogy megkímélje halálának látványától. Mire Antal visszatért, Pál már halott volt, bár térdeplő teste élő személy látszatát keltette. Antal nagy szomorúságában azt sem tudta, hogyan temesse el a kemény köves pusztában a testet, de az isteni gondviselés két oroszlánt küldött segítségül, akik mancsukkal ásták meg a sírt. Halálának éve 341 volt, Antal 356-ban halt meg.
Kilencszáz év elteltével Remete Szent Pál lett a magyar alapítású pálos rend patrónusa.
Forrás ~ Internet
