Szent Bonaventura püspök gondolatai Jézus szíve ünnepe kapcsán
'Az élet forrása Jézusnál fakad'
Fontold
meg te is, megváltott ember, hogy kicsoda, mily nagy és mily kiváló
személy az, aki érted függ a kereszten, akinek halála életre kelti a
holtakat, akinek távozásakor ég és föld gyászba borul, sőt megrepednek
még a kemény kősziklák is!
Hogy
pedig a kereszten álomba merült Krisztus oldalából kibontakozzék az
Egyház, és beteljesedjék a Szentírás, amely szerint: Föltekintenek arra,
akit keresztül szúrtak (Jn 19, 37), a gondviselő Isten rendeléséből egy
katona lándzsával átdöfte és megnyitotta oldalát, hogy az onnét
kicsorduló vér és víz lerója üdvösségünk váltságdíját. Ami tehát ebből a
forrásból, tudniillik a szív rejtekéből kiáradt, az ad kegyelmi
életközlő erőt az Egyház szentségeinek, és az lesz immár az örök életre
szökellő (Jn 4, 14) élő víz forrása a Krisztusban élők számára.
Serkenj
fel tehát, Krisztus mátkája! Olyan légy, mint a magas szikla üregében
(Jer 48, 28) fészkelő galamb; mint a kis madár, amely otthont talált
(Zsolt 83, 4) magának! Szüntelenül virrassz! Ide rejtsd vadgalamb
módjára szűztiszta szerelmed fiókáit! Ide illeszd szádat, hogy vizet
meríts az Üdvözítő forrásaiból! (Iz 12, 3.) Itt van az a forrás, amely a
paradicsomkert közepéből fakad, amely négy ágra szakad (Ter 2, 10), és a
buzgó szívekbe szétáradva termékennyé teszi és megöntözi az egész
földet.
Vágyakozva
fuss ehhez az élet- és fényforráshoz, bárki légy is, istenszerető
lélek! Törjön elő szíved mélyéről a harsány kiáltás: Mily
kimondhatatlanul szép vagy, fölséges Istenem, és mily kristálytisztán
tündöklik az örök világosság fényessége! Élet, amely minden életet
éltetsz; világosság, amely minden világosságot megvilágítasz! Te tartod
örök tündöklésben a sokféle ragyogó fényforrást isteni trónusod előtt az
idők kezdetének hajnalhasadása óta.
Ó
örök és megközelíthetetlen, csodaszép és édesen áradó forrás, amely
minden halandó szem elől rejtve vagy! Feneketlen a mélységed, határtalan
a magasságod, megmérhetetlen a szélességed, megzavarhatatlan a
tisztaságod.
Belőled
tör elő az a folyóvíz, amely megvidámítja az Isten városát (Zsolt 45,
5), hogy örömujjongással és magasztaló énekszóval (Zsolt 41, 5) dicsőítő
himnuszokat zengjünk neked, tapasztalásból bizonyosodva meg arról, hogy
tenálad van az élet forrása, s a te fényedben látjuk az igazi fényt
(Zsolt 35, 10). (Opusculum 3, Lignum vitae, 29-30. 47: Opera omnia 8, 79)
Forrás ~ Internet
