EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: 'Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?' Mire a gazda így felelt: 'Ellenséges ember cselekedte ezt.' A szolgák tovább kérdezték: 'Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?' Azt válaszolta nekik: 'Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!'
Jézus példázata szerint a jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, s mindkettő hatást gyakorol ránk. A példabeszédben szereplő búza a jót jelképezi, a konkoly, a hasznavehetetlen vadnövény pedig a rosszat. Isten jósága üdvösségünket szeretné, de a sátán gonoszsága ezt meg akarja akadályozni. A mi számunkra talán egyszerűnek tűnne az a megoldás, hogy azonnal fogjunk neki a rossz kiirtásának. Ezzel persze azonnal gondjaink lennének, mert melyikünknek van joga ilyen ítéletet meghozni, azaz mindenről pontosan eldönteni, hogy jó vagy rossz. Amit ugyanis az egyik pillanatban jónak minősítünk, a helyzet fordultával ártalmassá válhat, és fordítva is igaz ez. Hányszor előfordult már, hogy valami ellen minden erőnkkel tiltakoztunk, s a végén kiderült, hogy milyen jó lett volna elfogadni. Ítéleteinkben tehát nehéz jó döntést hoznunk, bármennyire is igyekszünk minden körülményt figyelembe venni.
Érdemes elfogadnunk, hogy Isten, aki valóban a legfőbb jóság, jól tudja, hogy mi jó az embernek, mi jó nekünk, s érdemes elfogadnunk Istentől mindazt, ami a jó úton segít minket előre haladni.
Sokszor halljuk vagy talán magunk is mondjuk egy-egy rossz döntés után: 'Nem tudtam, hogy rosszat teszek ezzel.' Ne próbáljunk meg ilyen módon kibújni felelősségünk alól! A rossz felismerhető, miként a gyomnövény is a búza között. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelnünk Isten sugallataira.
© Horváth István Sándor
A konkoly között nehéz felnőni, de te erőt adsz hozzá! Amikor felkel
a nap, simogat a szellő, nagy lágy eső permetez, tudom, hogy az én Uram
rám tekint, nem hagy magamra. Vállalom a küzdelmet a mindennapokban,
mert örömmel tölt el, hogy a mennyei csűrben helyet készítettél
számomra. Vesd ki színemből a konkolyt, mert ott csak a te fényednek van
helye. Krisztusom! Köszönöm, hogy az Eucharisztiában, a szent kenyérben
magunkhoz vehetünk! Növelj hitben, reményben, szeretetben, hogy mások
eledele legyek. Hála és dicsőség nagy jóságodért!