EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a
tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot
vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt
vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba
szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a
gazdához, és megkérdezték: 'Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe?
Honnét került hát bele a konkoly?' Az így válaszolt: 'Ellenséges ember
műve ez.' A szolgák erre megkérdezték: 'Akarod-e, hogy elmenjünk és
kiszedjük belőle?' Ő azonban így felelt: 'Nem, nehogy a búzát is
kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az
aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a
konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát
pedig hordjátok a magtáramba!'
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: 'A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.' Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: 'A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.'
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: 'Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!' Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: 'Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!'
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: 'A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.' Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: 'A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.'
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: 'Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!' Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: 'Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!'
![[Mt 13,24-43]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Mt%2013,24-43].jpg){kind=small}
'A jó mag'
Az elmúlt vasárnapi elmélkedés gondolatait folytatva a mai napon azt
nézzük meg, hogy mit hirdetett egykor Jézus? Mi az ő tanításának
tartalma? Milyen üzenetet hirdetett, s szavai miként érintenek
bennünket?
Elsőként azt kell megemlítenünk, hogy Jézus szavaiban nem valamiféle emberi bölcsesség tükröződik vissza, hanem az az üdvözítő igazság, amit Isten, a mennyei Atya közölni akar velünk, emberekkel. A mi Urunk ezt mondja: 'Én azt mondom, amit az Atyánál láttam. … Az igazságot mondtam nektek, amelyet az Istentől hallottam' (Jn 8,38-40). Hallgatói mindezt úgy érzékelték, hogy tanításában különleges erő rejlik. Ezért mondták róla: 'Úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók' (Mt 7,29). Jézus igehirdetése bizonyos feszültséget teremt, választás elé állítja a hallgatóságot. Mindenkit arra késztet, hogy állást foglaljon a hallottakkal kapcsolatban. Azt érezzük, hogy nem maradhatunk közömbösek, nem engedhetjük el a fülünk mellett a tanítást, nem maradhatunk kívülállók. Megérint minket az Úr szava, az örömhír, a megtérésre való hívás, a szeretetre való buzdítás. A kérdés az, hogy befogadjuk-e a tanítást, engedjük-e, hogy átformálja életünket, vagy továbbra is ragaszkodunk a magunk okoskodásához.
Másodszor arra kell figyelnünk, hogy Jézus tanítása jó mag, tiszta búza. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. A búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben két szempont kiemelendő: a megkülönböztetés és a türelem. A jó és a rossz megkülönböztetése bölcsességet, okosságot kíván tőlünk, hiszen a gonosz lélek, a sátán gyakran alkalmazza azt a csapdát, hogy a rosszat jónak tünteti fel. Nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. A kísértés természete ugyanis ilyen. Sok esetben már csak későn vesszük észre, hogy beleszaladtunk a sátán csapdájába és rossz irányba haladunk. Nekünk, keresztényeknek éppen azért kell rendszeresen imádkoznunk a Szentlélekhez, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Miközben Isten az üdvösség tanításának jó magját veti el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. A másik lényeges dolog a türelem. A rosszal, a bűnnel nem lehet eszement módon hadakozni. Hozzá kell ahhoz szoktatni magunkat, hogy jelen van a világban, jelen van körülöttünk, hatással van ránk, de nem adhatjuk át magunkat, életünket neki. Ha azt gondoljuk, hogy minket nem ér kísértés és minden rosszat távol tudunk magunktól tartani, akkor a sátán kiválóan végzi megtévesztő munkáját. A példabeszédben az úr engedi, hogy a jó növény és a konkoly együtt nőjön, de csak egy ideig. Az aratáskor majd a búza a magtárba, a konkoly a tűzre kerül.
Harmadszorra arról ejtsünk szót, hogy az igehirdetéssel megbízott apostolok és tanítványok valójában csak Jézus feltámadása után értik meg, hogy amit hirdetniük kell Jézus életéről és haláláról, az örömhír. Mesterük többször is említette ugyan, hogy 'örömhírt hozott az embereknek,' de aligha értették korábban ennek jelentőségét. Krisztus tanításának megértésében a feltámadás fordulatot hoz, örömhírré alakítja az isteni üzenetet. A krisztusi örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Az Úr tanítását akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.
© Horváth István Sándor
Elsőként azt kell megemlítenünk, hogy Jézus szavaiban nem valamiféle emberi bölcsesség tükröződik vissza, hanem az az üdvözítő igazság, amit Isten, a mennyei Atya közölni akar velünk, emberekkel. A mi Urunk ezt mondja: 'Én azt mondom, amit az Atyánál láttam. … Az igazságot mondtam nektek, amelyet az Istentől hallottam' (Jn 8,38-40). Hallgatói mindezt úgy érzékelték, hogy tanításában különleges erő rejlik. Ezért mondták róla: 'Úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók' (Mt 7,29). Jézus igehirdetése bizonyos feszültséget teremt, választás elé állítja a hallgatóságot. Mindenkit arra késztet, hogy állást foglaljon a hallottakkal kapcsolatban. Azt érezzük, hogy nem maradhatunk közömbösek, nem engedhetjük el a fülünk mellett a tanítást, nem maradhatunk kívülállók. Megérint minket az Úr szava, az örömhír, a megtérésre való hívás, a szeretetre való buzdítás. A kérdés az, hogy befogadjuk-e a tanítást, engedjük-e, hogy átformálja életünket, vagy továbbra is ragaszkodunk a magunk okoskodásához.
Másodszor arra kell figyelnünk, hogy Jézus tanítása jó mag, tiszta búza. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. A búzáról és a konkolyról szóló példabeszédben két szempont kiemelendő: a megkülönböztetés és a türelem. A jó és a rossz megkülönböztetése bölcsességet, okosságot kíván tőlünk, hiszen a gonosz lélek, a sátán gyakran alkalmazza azt a csapdát, hogy a rosszat jónak tünteti fel. Nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. A kísértés természete ugyanis ilyen. Sok esetben már csak későn vesszük észre, hogy beleszaladtunk a sátán csapdájába és rossz irányba haladunk. Nekünk, keresztényeknek éppen azért kell rendszeresen imádkoznunk a Szentlélekhez, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Miközben Isten az üdvösség tanításának jó magját veti el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. A másik lényeges dolog a türelem. A rosszal, a bűnnel nem lehet eszement módon hadakozni. Hozzá kell ahhoz szoktatni magunkat, hogy jelen van a világban, jelen van körülöttünk, hatással van ránk, de nem adhatjuk át magunkat, életünket neki. Ha azt gondoljuk, hogy minket nem ér kísértés és minden rosszat távol tudunk magunktól tartani, akkor a sátán kiválóan végzi megtévesztő munkáját. A példabeszédben az úr engedi, hogy a jó növény és a konkoly együtt nőjön, de csak egy ideig. Az aratáskor majd a búza a magtárba, a konkoly a tűzre kerül.
Harmadszorra arról ejtsünk szót, hogy az igehirdetéssel megbízott apostolok és tanítványok valójában csak Jézus feltámadása után értik meg, hogy amit hirdetniük kell Jézus életéről és haláláról, az örömhír. Mesterük többször is említette ugyan, hogy 'örömhírt hozott az embereknek,' de aligha értették korábban ennek jelentőségét. Krisztus tanításának megértésében a feltámadás fordulatot hoz, örömhírré alakítja az isteni üzenetet. A krisztusi örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Az Úr tanítását akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.
© Horváth István Sándor
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban
és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a
lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük
és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség
vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni
akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi
természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk
élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre! 