Az Evangélium öröme
A
keresztény ember öröme akkor lesz teljessé, amikor hitét és örömét
megosztja másokkal.
A hithirdetés nerr erkölcsi parancsok sürgetése, nem
is valami bölcseleti világnézet másokra kényszerítése, hanem az örvendetes evangéliumi hit megosztása.
Ferenc pápa első apostoli buzdításának címe: Evangelii gaudium.
Magyarul: „az evangélium öröme”. Minthogy pedig a görög „evangelion”-szó
„örömhírt” jelent, a pápa iratának címét így is megfogalmazhatnánk: „Az
örömhír öröme.”
Ebből is látszik, hogy a Szentírásban mily nagy szerepet játszik az
öröm. Ferenc pápa írásának első két mondata így hangzik: „Az evangélium
öröme betölti mindazoknak a szívét és életét, akik Jézussal találkoznak.
Azok, akik elfogadják Jézustól az üdvösség ajánlatát, megszabadulnak a
bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és a magányosságtól.”
A pápa megállapítja, hogy a mai világ „fogyasztói társadalmának” nagy
veszélye a kapzsi szív, a világias élvezetek lázas hajszolása és a
lelkiismeret eltompulása. Amikor ugyanis az emberek szíve csak a saját
érdekével és saját előnyével van elfoglalva, nem marad szívében hely
mások számára. Az ilyen ember már nem hallja Isten szavát, nem érzi
Isten csendes örömét, és kiapad belőle a vágy, hogy jót tegyen másokkal.
így aztán haragos, sértődött és apatikus lesz, és képtelenné válik
teljes életet élni. Ezért hívja fel a pápa a keresztényeket, hogy
nyíljanak meg minden nap a Jézussal és az ő örömével való találkozásra.
AZ EVANGÉLIUM: ÖRÖMHÍR
Ferenc pápa írása ezután felsorolja az örömről szóló legfontosabb szentírási szövegeket.
Már az ószövetségi Szentírás megjövendöli a messiási korban
bekövetkező öröm kiáradását. Izajás így szólítja meg a várva várt
Messiást: „Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet.” (9,3)
Ugyanő arra buzdítja Jeruzsálem lakóit, hogy öröménekkel vonuljanak a
Messiás elé: „Kiálts és ujjongj, Sión lakója!” (12,6) Izajás könyvének
második részében tovább erősödik e felhívás: „Magas hegyre menj föl, aki
jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel
Jeruzsálemnek!” (40,9) Az egész teremtett világ együtt örül a megváltott
emberekkel: „Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásbán
töijetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein
megkönyörül.” (49,13)
Hasonlóképpen, Zakariás próféta így buzdítja a népet a Messiás-király fogadására: „Felette örvendezzél, Sión leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít.” (9,9)
Hasonlóképpen, Zakariás próféta így buzdítja a népet a Messiás-király fogadására: „Felette örvendezzél, Sión leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít.” (9,9)
Szofoniás próféta hozzáteszi, hogy a Messiás napjaiban maga Isten fog
együtt örvendezni és ünnepelni népével: „Az Úr, a te Istened közötted
van, erős ő, és megszabadít, örvendezik majd feletted örömmel,
újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet
ülne.” (3,17)
Ezek az ígéretek beteljesedtek Jézus Krisztus eljövetelével. Gábor
angyal Jézus születésének hírül adásakor az „Örülj, kegyelemmel teljes,
az Úr van teveled!” szavakkal fordul Máriához. (Lk 1,28) A görög
eredetiben a chaire-szó szerepel, ami a chairó-ige felszólító módja.
Chairó azt jelenti, hogy „örülök”. A görögök üdvözléskor is e szót
használták, és ezért fordította az ókori latin biblia e szót a rómaiak
szokásos üdvözlő szavával „ave”-nek. A mai szentírásfordítók többsége
azonban úgy véli, hogy itt nem egyszerű üdvözlésről van szó, hanem a szó
eredeti értelmének megfelelően az örvendezésre való felszólításról: az
angyal arra szólítja fel Máriát, hogy örvendezzék. A Jézus születése
körüli események leírásánál az evangéliumokban állandóan ez az öröm
cseng. Amikor a várandós Szűz Mária meglátogatja Erzsébetet,
„felujjongott Erzsébet méhében a magzat” (Lk 1,41), Mária pedig így
dicsérte az Istent: „Szívem ujjong megváltó Istenemben.” (Lk 1,46) A
betlehemi pásztoroknak azt mondja az angyal, hogy „nagy örömet hirdetek
nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az
Üdvözítő!” (Lk 2,10-11) Máté evangéliuma pedig arról számol be, hogy
amikor a napkeleti bölcsek meglátták a betlehemi csillagot, „örvendezni
kezdtek igen nagy örömmel”. (Mt 1,10)
Jézus nyilvános működésének megkezdésekor is, Keresztelő János ezeket
vallja: „A vőlegény barátja, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a
vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.” (Jn 3,29)
Magáról Jézusról hja az evangélium, hogy amikor hallotta a
tanítványok beszámolóját sikeres evangélium-hirdető útjukról,
„felujjongott a Szentlélekben”. (Lk 10,21) Jézus evangéliuma neki is,
nekünk is örömöt ad: „Azért mondtam nektek ezeket - mondja Jézus
tanítványainak -, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes
legyen.” (Jn 15,11)
Az utolsó vacsorán a következő szavakkal hja le Jézus halálának és
feltámadásának a tanítványokra gyakorolt hatását: „Ti szomorkodtok majd,
de szomorúságtok örömre fordul. Újra látlak majd titeket, a szívetek
örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.” (Jn 16,20-22)
Amikor pedig a tanítványok harmadnap meglátták a feltámadt Jézus
Krisztust, tényleg nagyon „megörültek”. (Jn 20,20)
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve egyre azt ismétli, hogy az első
keresztények tele voltak örömmel. A tanítványok „házanként végezték a
kenyérszegést, örvendezve" (ApCsel 2,46) Akárhová is mentek evangéliumot
hirdetni, „nagy öröm támadt abban a városban”. (ApCsel 8,8) Még akkor
is, amikor üldözést tapasztaltak, „a tanítványok elteltek örömmel és a
Szentlélekkel”. (ApCsel 13,52) Az etióp udvari tiszt, miután Fülöp őt
megkeresztelte, „örvendezve folytatta útját”. (ApCsel 8,39) Amikor pedig
Pál megkeresztelte Filippiben a börtönőrt és családját, a börtönör
„örvendezett házanépével együtt, hogy híve lett Istennek". (ApCsel
16,34)
A legnyomatékosabban Pálnak a Filippiekhez írt levele buzdít az
örvendezésre. Pál e levelet börtönből írta. Az akkori börtönök zárkái
bizony borzalmasak voltak. Pálnak e börtönből írt leveléből mégis csak
úgy árad az örvendezés.
Nemeshegyi Péter SJ