Néhány gondolat a békeimáról

 

A háborús fenyegetettség miatt sok helyen feltörő “békeimádságok” az emberségünkből (“Megváltásért kiáltunk”) és kereszténységünkből (a Szentlélek bennünk munkálkodik és imádkozik) adódó realitás kifejezőeszközei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai békeimádságok azoknak a békeimáknak az áramába tartoznak, amelyek már évszázadok óta folynak. Így minden Miatyánk békeimádság is egyben. Minden keresztény, aki elimádkozik egy Miatyánkot, a 2. kérésben ezt imádkozza: jöjjön el a te országod. Krisztus Király ünnepének prefációja szerint Isten országa a szeretet, az élet, az igazságosság és a béke országa. És a katolikusok a Mindenszentek litániájában évszázadokon keresztül imádkozták: a peste, fame et bello libera nos, Domine. Ez a kérés – a szükség idején intenzívebbé váló békeimák értelmét nem csökkentve – tudatosítja bennünk, hogy a békeimáknak nemcsak a “háború ellen”, hanem sokkal inkább a béke megtartása és megőrzése érdekében is imaéletünk állandó részévé kell lenniük.
A béke ugyanis több mint egy éppen aktuális háború befejezése vagy lemondás a rémtettekről, amiket majdnem mindennap a szemünk elé tárnak. A Biblia szerint a béke (shalom) olyan állapot, amelyben az emberek önmagukkal, az őket körülvevő világgal és Istennel harmóniában és összhangban élnek. A béke áldás, üdvösség, élet. Amikor a békéért bibliai értelemben imádkozunk, túl kell lépnünk a konkrét háborús félelmeken és tényeken abban a tudatban, hogy ezt nemcsak az erőszakos cselekmények befejezéséért, hanem – az ellenséges táborok mindkét oldalán – a biztonságos életért, a testvéri belátásért és az igazságosságért tesszük. Így ha a békéért esdeklünk, akkor mindig erőt is kérünk ahhoz, hogy megbocsássunk és elfogadjuk a megbocsátást (Miatyánk 5. kérése).
Opus iustitiae pax: a béke és az igazságosság egyazon érme két oldala. Aki békéért imádkozik, ugyanakkor mindig az igazság országának eljövetelét is kéri. Éspedig mindig annak tudatában, hogy a végleges (azaz mindvégig kitartó) igazság és a végleges béke eszkatológikus érték, amely azonban jelzésszerűen ott és akkor van jelen, ahol törekednek rá és megélik. Ezért az ima a békéért és az igazságért nem pótolja a teljes és állandó erőfeszítést, de annak szükségszerű kísérője és alapja. Már csak azért is, mert a béke, a Gal 5,22 kk értelmében a szeretet egy formája, mindig a Szentlélek gyümölcse és ajándéka. Egy ajándékot nem lehet behajtani, vagy megtervezni, csak kérhetem, hogy megajándékozzanak. A manapság mindenütt szervezett békeimák ékesszólóan bizonyítják, hogy a hit az igazi és teljes béke ajándékjellegében nem teljesen halott olyan korban sem, amikor hisszük, hogy mindent meg tudunk csinálni.
A békeima több mint békedemonstráció. Ez utóbbi a politikusokhoz, a felelősökhöz és a konfliktusban résztvevő felekhez (vagy éppen ellenük) fordul; a békeima partnere Isten (illetve Krisztus), aki végső soron a mi békénk, kiengesztelődésünk, akiben a keresztények a szerető Atyát ismerték fel, akinek engedélye nélkül egyetlen veréb sem esik le a tetőről. Az Isten szerető közelségébe és gondoskodásába vetett hitből fakad az a bizalom, amelynek Dietrich Bonhoeffer élete utolsó szilveszterének napján ezzel a beszédes kifejezéssel adott hangot: csodásan körülvesz a jó hatalma …
A XX. század sok borzalmas háborúja ellenére az újabb gonosztettek meg nem szűnő erőszakáradata a békétlenségre és bűneinkre emlékeztet, és a Miatyánk vétkeinkről szóló kérését békét elősegítő kérésként tünteti fel.
Mire bírja rá az ima az imádkozókat és a politikai felelősöket? Az imádkozókat a békeszerzőknek azon seregébe sorolja, akik a Hegyi Beszéd (Mt 5,5) ígéretének részesei lesznek. Hogyan hat a (talán nem hívő) politikusokra? Teológiailag kifejezve: azt, hogy Isten a sok imádkozóra tekintettel részesíti-e, és ha igen, milyen mértékben részesíti őket segítő kegyelmében, belátásban és felismerésben, bizalommal Isten döntésére kell bíznunk. A politikusoknak azonban – a nép képviselőiként – ilyen sok ember imáját egy demokráciában a nép szavaként kellene értelmezniük, amire hallgatni kell, és amit figyelembe kell venni.
A békeimákra érvényes a Miatyánk 3. kérése: legyen meg a te akaratod. Isten útjai nem a mi útjaink, és az ő gondolatai nem a mi gondolataink (Iz 55,8), de mindig “pajzsa ő minden benne bízónak” (2Sám 22,31). Ezért a békéért imádkozók jól teszik, ha imájukban nem lankad bizalmuk az Úr szavában: “Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek” (Mk 11,24). Az ilyen bizalom nemcsak minden imádság alapja, hanem hatása is.
Ebben az értelemben a békeimát hívőként nem kiútnak tekintem, hanem oltalomnak annál, aki mindannyiunk életét a kezében tartja. Ezek az imák emberi műként sokszor tökéletlenek, nem mások, mint dadogás. Mégis a “beszélő hit” és az “élő remény” jelei, azt mutatják, hogy Isten a mi időnkben is élő valóság. Nem kevésbé a béke ügyvédei az imádkozók, mint azok az újságírók, véleményformálók és politikusok, akik a béke mellett szállnak síkra. Katolikusként még hozzá kell tennem, hogy így az imádkozók a XX. század mindegyik pápájával összhangba kerülnek, mindenekelőtt II. János Pál pápával, akinek különböző békekezdeményezései széles körben ismertek.
“Hogyan imádkozzanak a keresztények a békéért?” Nem vonatkozik más a békeimára sem, mint minden más imádságra. A kérdésre néhány válasz már az előbbiekből is kiolvasható. Összefoglalva azt lehetne mondani:
•nem demonstrálva, hanem a hozzánk közeli és minket szerető Istenbe vetett hitről tanúskodva;
•bizalommal, abban a tudatban, hogy Isten az életet és a történelmet a kezében tartja, hogy görbén is tud egyenesen írni, rosszat jóra fordítani;
•Isten kifürkészhetetlen akaratának engedelmeskedve Mt 26,39 értelmében, vagy a fentiekben idézett D. Bonhoeffer szerint (Még ha a szenvedés keserű és súlyos kelyhét nyújtod is nekünk, mely csurig van tele, remegés nélkül, megköszönve fogadjuk azt jóságos és szeretett kezedből);
•csendes szobánkban, együtt mindazokkal, akiknek fontos Isten, az emberek és a béke, vagyis ökumenikus kezdeményezések keretében (vö. Assisi békeima);
•de mindenekelőtt kitartóan és annak tudatában, hogy a megkereszteltek Krisztussal, Krisztusban és Krisztus által imádkoznak.

 Fordította: Rochlitz Bernadett

Forrás ~ Internet