Néhány gondolat a békeimáról
A
háborús fenyegetettség miatt sok helyen feltörő “békeimádságok” az
emberségünkből (“Megváltásért kiáltunk”) és kereszténységünkből (a
Szentlélek bennünk munkálkodik és imádkozik) adódó realitás
kifejezőeszközei. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai békeimádságok
azoknak a békeimáknak az áramába tartoznak, amelyek már évszázadok óta
folynak. Így minden Miatyánk békeimádság
is
egyben. Minden keresztény, aki elimádkozik egy Miatyánkot, a 2.
kérésben ezt imádkozza: jöjjön el a te országod. Krisztus Király
ünnepének prefációja szerint Isten országa a szeretet, az élet, az
igazságosság és a béke országa. És a katolikusok a Mindenszentek
litániájában évszázadokon keresztül imádkozták: a peste, fame et bello
libera nos, Domine. Ez a kérés – a szükség idején intenzívebbé váló
békeimák értelmét nem csökkentve – tudatosítja
bennünk, hogy a békeimáknak nemcsak a “háború ellen”, hanem sokkal
inkább a béke megtartása és megőrzése érdekében is imaéletünk állandó
részévé kell lenniük.
A béke ugyanis több
mint egy
éppen aktuális háború
befejezése vagy lemondás a rémtettekről, amiket majdnem mindennap a
szemünk elé tárnak. A Biblia szerint a béke (shalom) olyan állapot,
amelyben az emberek önmagukkal, az őket körülvevő világgal és Istennel
harmóniában és összhangban élnek. A béke áldás, üdvösség, élet. Amikor
a békéért bibliai értelemben imádkozunk, túl kell lépnünk a konkrét
háborús félelmeken és tényeken abban a tudatban, hogy ezt nemcsak az
erőszakos cselekmények
befejezéséért, hanem – az ellenséges táborok mindkét oldalán – a
biztonságos életért, a testvéri belátásért és az igazságosságért
tesszük. Így ha a békéért esdeklünk, akkor mindig erőt is kérünk ahhoz,
hogy megbocsássunk és elfogadjuk a
megbocsátást
(Miatyánk 5. kérése).
Opus iustitiae pax: a
béke és
az
igazságosság egyazon érme két oldala. Aki békéért imádkozik, ugyanakkor
mindig az igazság országának eljövetelét is kéri. Éspedig mindig annak
tudatában, hogy a végleges (azaz mindvégig kitartó) igazság és a
végleges béke eszkatológikus érték, amely azonban jelzésszerűen
ott és akkor van jelen, ahol törekednek rá és megélik. Ezért az ima a
békéért és az igazságért nem pótolja a teljes és állandó erőfeszítést,
de annak szükségszerű kísérője és alapja. Már csak azért is, mert a
béke, a Gal 5,22 kk értelmében a
szeretet egy
formája, mindig a Szentlélek gyümölcse és ajándéka. Egy ajándékot nem
lehet behajtani, vagy megtervezni, csak kérhetem, hogy
megajándékozzanak. A manapság mindenütt szervezett békeimák ékesszólóan
bizonyítják, hogy a hit az igazi és teljes béke ajándékjellegében nem
teljesen halott olyan korban sem, amikor hisszük, hogy mindent meg
tudunk csinálni.
A békeima több mint
békedemonstráció. Ez utóbbi a politikusokhoz,
a felelősökhöz és a konfliktusban résztvevő felekhez (vagy éppen
ellenük) fordul; a békeima partnere Isten (illetve Krisztus), aki végső
soron a mi békénk, kiengesztelődésünk, akiben a keresztények a szerető
Atyát ismerték fel, akinek engedélye nélkül egyetlen veréb sem esik le
a tetőről. Az Isten szerető közelségébe és gondoskodásába vetett hitből
fakad az a bizalom, amelynek Dietrich Bonhoeffer élete utolsó
szilveszterének napján ezzel a
beszédes
kifejezéssel adott hangot: csodásan körülvesz a jó hatalma …
A
XX. század sok borzalmas háborúja ellenére az újabb gonosztettek meg
nem szűnő erőszakáradata a békétlenségre és bűneinkre emlékeztet, és a
Miatyánk vétkeinkről szóló kérését békét elősegítő kérésként tünteti
fel.
Mire
bírja rá
az ima az imádkozókat és a politikai felelősöket? Az imádkozókat a
békeszerzőknek azon seregébe sorolja, akik a Hegyi Beszéd (Mt 5,5)
ígéretének részesei lesznek. Hogyan hat a (talán nem hívő)
politikusokra? Teológiailag kifejezve: azt, hogy Isten a sok imádkozóra
tekintettel részesíti-e, és ha igen, milyen mértékben részesíti
őket segítő kegyelmében, belátásban és felismerésben, bizalommal Isten
döntésére kell bíznunk. A politikusoknak azonban – a nép képviselőiként
– ilyen sok ember imáját egy demokráciában a nép szavaként kellene értelmezniük, amire hallgatni kell, és amit figyelembe
kell
venni.
A
békeimákra érvényes a Miatyánk 3. kérése: legyen meg a te akaratod.
Isten útjai nem a mi útjaink, és az ő gondolatai nem a mi gondolataink
(Iz 55,8), de mindig “pajzsa ő minden benne bízónak” (2Sám 22,31).
Ezért a békéért imádkozók jól teszik, ha imájukban nem lankad bizalmuk
az Úr szavában: “Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már
elnyertétek, és meglesz nektek” (Mk 11,24).
Az
ilyen bizalom nemcsak minden imádság alapja, hanem hatása is.
Ebben
az értelemben a békeimát hívőként nem kiútnak tekintem, hanem
oltalomnak annál, aki mindannyiunk életét a kezében tartja. Ezek az
imák emberi műként sokszor tökéletlenek, nem mások, mint dadogás. Mégis
a “beszélő hit” és az “élő remény” jelei, azt mutatják, hogy Isten a mi
időnkben is élő valóság. Nem kevésbé a béke ügyvédei az imádkozók, mint
azok az újságírók, véleményformálók
és politikusok, akik a béke mellett szállnak síkra. Katolikusként még
hozzá kell tennem, hogy így az imádkozók a XX. század mindegyik
pápájával összhangba kerülnek, mindenekelőtt II. János Pál pápával, akinek
különböző
békekezdeményezései széles körben ismertek.
“Hogyan
imádkozzanak a keresztények a békéért?” Nem vonatkozik más a békeimára
sem, mint minden más imádságra. A kérdésre néhány válasz már az
előbbiekből is kiolvasható.
Összefoglalva azt
lehetne mondani:
•nem
demonstrálva, hanem a hozzánk közeli és minket szerető Istenbe vetett
hitről tanúskodva;
•bizalommal, abban a
tudatban,
hogy
Isten az életet és a történelmet a kezében tartja, hogy görbén is tud
egyenesen írni, rosszat jóra fordítani;
•Isten
kifürkészhetetlen
akaratának
engedelmeskedve Mt 26,39 értelmében, vagy a fentiekben idézett D.
Bonhoeffer szerint (Még ha a szenvedés keserű
és súlyos kelyhét nyújtod is nekünk, mely csurig van tele, remegés
nélkül, megköszönve fogadjuk azt jóságos és szeretett kezedből);
•csendes szobánkban,
együtt
mindazokkal, akiknek fontos Isten, az emberek és a béke, vagyis
ökumenikus kezdeményezések keretében (vö. Assisi békeima);
•de
mindenekelőtt kitartóan és annak tudatában, hogy a megkereszteltek
Krisztussal, Krisztusban és Krisztus által imádkoznak.
Fordította: Rochlitz Bernadett
Forrás ~ Internet