GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ~ URUNK BEMUTATÁSA ÜNNEPE
'Most bocsátod el szolgádat, Uram, a te igéd szerint, békességben. Mert látták szemeim a Te üdvösségedet,Akit rendeltél minden népek színe előtt.' Simeon hálaéneke
Az ünnep eredete a Kr. u. IV. századig nyúlik vissza, az írott források szerint ugyanis az Úr Jézus bemutatását már 385-ben megünnepelték Jeruzsálemben. Erre utal a latin elnevezés: Praesentatio Domini. Az ünnepet Róma a VII. században fogadta el Hypapanté (gör. találkozás) néven, vagyis ezen a napon az agg Simeon és a Kisded Jézus találkozására emlékeztek. A nyugati kereszténységben az ünneppel kapcsolatban a X. századtól kezdve inkább Mária személye került a középpontba, az ő tisztulását emeli ki a hagyomány, és az ünnepet erről nevezik el: Purificatio Beatae Mariae Virginis. 1960 óta - összhangban a keleti egyház hagyományával - február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját az Úr ünnepeként, a templomban való bemutatásaként tartjuk számon. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy a Szűzanya Jézus születése után negyven nappal - a mózesi törvény (Exodus 13:12) előírásainak megfelelően - bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az ilyenkor megáldott gyertya a bemutatott istenfiút jelképezi, s jelenti azt is, hogy Urunk a nemzetek világossága.
A szent törvények értelmében Jézus a templomban a papsággal és a prófétákkal, a maga örök papságának és prófétaságának ószövetségi előképeivel (Simeonnal és Annával) találkozik. Az a ő jelenléte szenteli meg a jeruzsálemi templom szent helyét, ezáltal lesz teljessé a Sion szerepe a történelemben.
Ez az ünnep a karácsonyi liturgia méltó befejezése. Csillagfényes angyali misével kezdődött Urunk születésének ünneplése, s őt, mint kisdedet az angyalok, majd a pásztorok, s végül az egész világ családja körében szemlélhette. Most eljön, hogy találkozzék az Egyházzal. Íme, ma eljött a Vőlegény (Jézus), hogy találkozzék a Menyasszonnyal (az Egyházzal), s templomunk a lakodalmas ház, ahol együtt ünnepeljük ezt a szent találkozást!
'Fény a népek világosságára és dicsőségére népednek, Izraelnek!'
Forrás ~ Internet
SIMEON HÁLAÉNEKE
Forrás ~ Internet
Új fény támadt: pogányoknak üdvösség
és választott nemzetednek dicsőség!
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
ígéreted szerint, békességben;
minthogy szememmel láttam
küldöttedet, az Üdvözítőt.
Őt adtad nékünk,
hogy meglássa minden nemzet!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak,
és Szentléleknek;
amint volt kezdetben, most és mindenkor
és mindörökké! Amen!
Forrás ~ Internet
Urunk bemutatása ~ Gyertyaszentelő Boldogasszony ~ február 2.
Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.
Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.
AZ OLVASMÁNYHOZ (Mal 3, 1-4)
Az Ószövetségben Isten megígérte, hogy elküldi Küldöttét, az Uralkodót, a Szövetség Angyalát templomába. Ez a jövendölés Jézus bemutatásával vette kezdetét. Így a babiloni fogság után felépült templom méltósága messze felülmúlta Salamon templomának dicsőségét, mert Isten Fia látogatása szentelte meg.
A SZENTLECKÉHEZ (Zsid 2, 14-18)
Testünk a Szentlélek temploma. A sátán meggyalázta ugyan, amikor a bűnre csábította, de Urunk, Jézus Krisztus eljövetelével megszentelte. Magára vette emberi természetünket: 'a bűn testében' jött el hozzánk, hogy kiengesztelje a nép bűneit, Istennek tetsző néppé, a Szentlélek templomaivá tegyen minket.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Lk 2, 22-40)
A bemutatáskor egy jövendölés hangzott el, amely megdöbbentő: 'Íme, sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben: Jel, Amelynek ellene mondanak.' Előre jelezte a világ Üdvözítőjének sorsát, és jelzi, mit várhatunk mint Isten gyermekei ettől a világtól.
KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, hogy a mi Urunkban, Jézus Krisztusban minden ember felismerje a világ Világosságát.
Urunk, Jézus Krisztus, a szentmise áldozatban
úgy jöjj el közénk, hogy felismerjünk Téged.
Urunk, Jézus Krisztus, világosítsd meg Egyházadat,
és add, hogy híveid az isteni élet fényében éljenek.
Urunk, Jézus Krisztus, egyesítsd népedet
Szentlelked erejével, és adj nekik békességet.
Urunk, Jézus Krisztus, add kegyesen, hogy minél több szülő
nevelje fiát az evangélium világosságának terjesztésére.
Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy életünk végén
találkozhassunk Veled, és a mennyben örökre láthassuk fényességedet.
'Urunk, Jézus Krisztus! Gyújtsd fel szívünkben istenséged ismeretének tiszta világosságát, hogy mindig tetszésed szerint éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk megvilágosítója: Krisztus, Istenünk! és Téged dicsőítünk Atyáddal és éltető Lelkeddel most, és mindörökkön örökké.' Amen.
Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal karácsony után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.
Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz.
Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
- fényt ad, világít a sötétben
- lángja barátságos fényt ad
- meleget ad
- önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
- lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.
A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent. Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt. Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani.
Forrás ~ Internet
