A Megszentelt Élet Világnapja – Gyakran feltett kérdések

Mi a Megszentelt Élet Világnapja?

Évente ekkor ünnepeljük kifejezetten azokat az embereket, akik különleges célra szentelték életüket a Katolikus Egyházban.

Hogyan indult ez az ünnep?

Az Egyház Rómában hosszú évek óta február 2-án, Urunk Bemutatása ünnepén tiszteleg a megszentelt élet előtt. Ezen az ünnepen II. János Pál pápa misét celebrál a Szent Péter Bazilikában. Megszentelt életet élő emberek gyertyát visznek a bevonulási körmenetben, felolvasói szolgálatot látnak el, és ők hozzák a kenyeret és a bort a felajánlási körmenetben. A pápa 1997-ben elrendelte, hogy segítsék elő a megszentelt életformát az egész egyetemes Egyházban, és február 2-át jelölte ki, hogy akkor tartsuk meg a Megszentelt Élet Világnapját.

Mikor van ennek az ünnepe Magyarországon?

Február 2-án van ez az ünnep, ha február 2-a szombatra vagy vasárnapra esik, egyébként a február 2-át követő hétvégén, hogy minél több ember részt vehessen a plébániai ünnepléseken.

Mik a céljai a Megszentelt Élet Világnapjának?

A Megszentelt Élet Világnapjának első megünneplésekor kiadott üzenetében a pápa azt mondta, hogy ez a nap alkalmat kínál arra, hogy hálát adjunk Istennek a megszentelt életért, hogy előmozdítsuk az élet ismeretét, hogy a megszentelt életet élő emberek megünnepeljék azt, amit az Úr véghezvitt bennük, és hogy küldetésük tudatosabbá legyen az egyházban és a világban.

Történt-e más is, hogy előtérbe kerüljön a megszentelt életforma?

Számos lépés része annak a stratégiának, amely a papi és a szerzetesi hivatások számának növekedését célozza. Köztük a következők:
"Nevén szólítva" - ebben a plébániai programban arra kérjük a plébánia tagjait, hogy javasoljanak a lelkipásztornak olyan fiatalokat, akikről azt gondolják, hogy alkalmas jelöltek lehetnek;
"András művelet" valamint "Mária és József művelet" - az első olyan összejövetel, ahol a püspök a papokkal és a papság iránt érdeklődő férfiakkal találkozik, ekkor együtt étkeznek és imádkoznak, a püspök és a papok pedig beszámolnak hivatásuk történetéről; a második hasonló program nők és férfiak részére, amikor egy szerzetesi közösség vezetőjével és tagjaival találkoznak.

Miért létezik olyan sok különféle szerzetesrend?

Mindegyik szerzetesi rendnek van egy alapítója, aki indíttatást kapott, hogy választ adjon egy sajátos helyzetre az Egyház története során. Azok a rendek, amelyek küldetése vagy karizmája folyton jelenlévő ügyekre reagál, túlélik az idő múlását, viszont több szerzetesrend kialakult, majd elenyészett az Egyház hosszú történelme sodrában. Azonban ma is jönnek létre új szerzetesi rendek, hiszen vannak nők és férfiak, akik a mai körülmények között is az Evangéliumot akarják alkalmazni és megélni.

Mi a különbség egy pap és egy testvér között?

A pap felszentelt személy, aki a keresztség, az eucharisztia, a bűnbánat (a gyónás), a házasság és a betegek kenete szentségének rendes kiszolgáltatója. Egy testvér élete nagyjából egy szerzetesnő életéhez hasonlít: szerzetesi közösségben él; szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat tesz; valamint részben bekapcsolódik a lelkipásztori szolgálatba és a szemlélődő életbe.

Mit jelent ma a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalom?

Ezt a három fogadalmat evangéliumi tanácsoknak is nevezzük, és az evangélium radikális életre váltásaként jellemezhetjük. Ezek minden egyes korban határozottan tanúskodnak az evangéliumi értékekről az éppen uralkodó kultúra kihívó, sőt ellentétes kínálatával szemben.

SZEGÉNYSÉG - A szerzetes azt választja, hogy mindenben osztozik ahelyett, hogy anyagi javak személyes tulajdonjogával rendelkezzék. A materialista, fogyasztói kultúrával szemben, ahol az ember értékét gyakran a hatalomszerzés és a vagyongyarapítás határozza meg, a szegénység arról tesz tanúbizonyságot, hogy Istenben bízunk, mint minden adomány és az egymás iránti, különösen is a szegények iránti szolidaritásunk forrásában. Amikor oly sokan feledkeznek meg a társadalom peremén élőkről, a szegénységi fogadalmat tett szerzetes kapcsolatba tud lépni a szegényekkel, tud velük dolgozni, és szót tud emelni az ő szükségletük érdekében.

TISZTASÁG - A szerzetes a szeretet cölibátusban megélt módját választja ahelyett, hogy házasságot kössön. A nemiséget a mi társadalmunkban sok célra használják, például termék- és szórakozásértékesítésre, és az uralkodó sugallat az, hogy a nemi aktivitás által valósítja meg magát teljesen az ember  még ha ez szabados nemi élet is. A tisztaság a nemiség mélyebb értelmére emlékeztet. A tisztaság hiteles tanúja mások szeretetének és szolgálatának páratlan útját fejezi ki, és másokat is elgondolkodtat, hogy az élő test több, mint ruha, hogy Istennel való kapcsolatunk az elsődleges.

ENGEDELMESSÉG - Az engedelmesség jelzi, hogy a közös jó fontosabb a személyes igénynél. A szabadság mostani meghatározása szerint azt tehet az ember, amit akar, mindaddig, amíg az nem ütközik mások jogaival ez felelősségmentesség. Az engedelmesség azt mutatja meg, hogy a szabadság legtökéletesebb formája az, amikor valaki isteni vagy emberi személy mellett, vagy egy ügy mellett elkötelezi magát az ember. Az engedelmesség képessé teszi az embert arra, hogy valóban ez Egyház szolgálatába állítsa az ember az életét.

Mi a világi intézmény?

Ez egyedülálló laikusok társasága, akik gyakorolják az evangéliumi tanácsokat, és az intézményük külön szabályzatát követik. Tagjai világi környezetükben maradnak, továbbá személyes életszentségük elérésén és mások megszentelésén fáradoznak azáltal, hogy „kovászként” közvetítik az evangélium üzenetét, valamint különleges lelkiséggel gyakorolják a szociális igazságosságot.

Hogyan élik meg az evangéliumi tanácsokat a világi intézményekben?

A szegénység arra hívja meg a megszentelt életet élő tagokat, hogy pozitív viszonyba lépjenek az anyagi javakkal, miközben nem kezdenek ragaszkodni hozzájuk, továbbá magába foglalja a szociális igazságosságot, különösen is a hátrányos helyzetűek körében. A szegénység magába foglalja a különbségtételt is, hogy felismerjük, mi szükséges a mindennapi élethez. A tagok maguk gondoskodnak mindennapi megélhetésük kiadásainak és nyugdíjuk fedezetéről.
Az engedelmesség Isten akaratának a felismerésére vonatkozik a mindennapi cselekedetek közepette, s hogy az ember hűséggel kötődjék az intézmény lelkiségéhez, imaéletéhez és szabályzatához, valamint az egyházi tanításhoz.
A tisztaságot cölibátusban élik meg, olyan állapotba helyezi az egyes tagokat, hogy mindenkinek barátai lehessenek, és utal arra, hogy önmagukat átadták Istennek mások szolgálatára.

Mit jelent a világi állapot?

A világi intézménynek világi jellege van, és a tagjai önálló lakásokban élnek; mások a közelben telepedhetnek le, ismét mások országszerte szétszórtan élnek. Noha a megszentelt életet élő tagok evangéliumi elköteleződést vállalnak, ők mégis laikusok.

Miben áll az apostoli küldetés a világi intézményekben?

Az apostoli küldetés világi intézményekben magában foglalja a tagok egész életvitelét rutinszerű foglalkozásuktól kezdve mások szolgálatáig. Alkalmanként segítenek a plébániai vagy egyházmegyei munkában is.

A világi intézmények önállóan élő tagjai hogyan állnak kapcsolatban egymással?

A tagok helyileg, területileg vagy országos összejöveteleken találkoznak rendszerint lelki napokon vagy lelkigyakorlatokon, de társasági összejöveteleket és országos konferenciákat is tartanak. Erős közösség alakul ki az intézmény tagjai között.

Miért tűnik némely intézmény néhány tagja ismeretlennek vagy rejtettnek?

Vannak laikusok, akik nem tudatják másokkal, hogy megszentelt életet élnek, mert nem szeretnék, hogy "külön kezeljék őket." Ennek ellenére ezeket a tagokat is ismerik az egyházi hivatalnokok.

Mikor váltak a világi intézmények nyilvánvalóvá az Egyházban?

Bár az 1900-as évek elején már léteztek csoportok, amelyek a világi intézmények életvitele szerint működtek, csak 1947-ben nyertek hivatalos elismerést a világi intézmények rendje szerint élő csoportok, amikor XII. Pius pápa kiadta a Provida Mater Ecclesia kezdetű apostoli konstitúciót.

Milyen életállapotok ismertek a Katolikus Egyházban?

Az Egyház különféle emberekből épül fel, és mindegyiküknek sajátosan jellemző szerepe van Isten tervében. A legtöbben a házaséletre kaptak meghívást, hogy egymásnak szenteljék életüket. Mások a felszentelt szolgálatra hivatottak, hogy másokat különösen is a szentségi élettel szolgáljanak. Ezek a lelkipásztorok a püspökök, a papok és a diakónusok. Egy harmadik "életállapot" a megszentelt életforma. A megszentelt életformára meghívottak közé tartoznak a szerzetes nővérek, testvérek és papok; a világi intézmények tagjai; a remeték; és a megszentelt szüzek. Ismét mások laikus életállapotra kaptak meghívást, hogy erényes éljenek nőtlenül és hajadonon az Egyházban.

Mert láttam KRISZTUS arcát
A megszentelt életforma hivatás, meghívás Istentől, hogy az ember Jézus Krisztushoz alakítsa életét azáltal, hogy úgy él, ahogy ő élt szegénységben, tisztaságban és engedelmességben Istennek áldozva magát az Egyház szolgálatára és a világ üdvösségére. Az általános leíráson belül több változat létezik, hogyan valósul ez meg gyakorlatilag az egyén, illetve a közösség esetében.

A megszentelt élet legismertebb formája, amely mintaképül szolgál a többi formának, a szerzetesi élet. Ebben az életformában férfiak és nők nyilvánosan szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat tesznek, közösségben élnek, és osztoznak a közös apostoli küldetésben.

A szerzetesek között a legtöbb a nő, őket nővéreknek nevezzük. A férfiak között testvérek és papok vannak. Akár fel vannak szentelve, akár nem, a testvérek és a szerzetes papok (vagy "rendi" papok, ahogy néha nevezik őket) egyaránt szerzetesek.

A szerzetesi életstíluson belül két általános életformát különböztetünk meg: aktív, azaz apostoli, és szemlélődő életet. Bár minden szerzetes első és legfőbb kötelessége az imádság, az apostoli intézmények aktívan bekapcsolódnak az Egyház tevékenységébe - tanítanak, egészségügyi ellátást biztosítanak, szegényeket gondoznak, különböző módon segítik a plébániákat, egyházi hatóságokat, vagy más egyházi szervezeteket. A szemlélődő szerzetesek azonban napjuk nagyobb részét imádsággal töltik, elkülönülnek a világtól, hogy felajánlják imáikat és áldozatukat az Egyház és a világ javára. Az imádságot különféle kézi munkával egyesítik, gyakran mezőgazdasági munkával, kézművességgel, vagy más hasonló tevékenységgel. A szemlélődő nőket szerzetesnőknek, a férfiakat szerzeteseknek nevezzük.

A szerzetesi élet mellett két másik életformát tévesztenek gyakran össze a szerzetesélettel: a világi intézményekét és az apostoli társaságokét. Mindegyik intézményi forma átvesz bizonyos vonásokat a szerzetesi élet összetevői közül, másokat viszont nem.

A világi intézmények osztoznak a szerzetesi intézményekkel Jézus szoros követésében a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsainak fogadalmával. A világi intézmények tagjai a szerzetesektől eltérően, akik nyilvános fogadalmat tesznek, tehetnek fogadalmat, inkább azonban ígéretet tesznek, vagy más elköteleződési formát választanak. A szerzetesekhez hasonlóan azonban ezeket az ígéreteket ideiglenesen teszik a formálódás időtartamára, és ezt követi a végleges elköteleződés.

A szerzetesektől eltérően a világi intézmények tagjai rendszerint nem élnek együtt és nem osztoznak egymás apostoli küldetésében, bár vannak, akik ezt teszik. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy megszenteljék a világnak azt a darabját, ahol élnek és dolgoznak. Azok a papok, akik a világi intézmények tagjaivá lesznek, rendszerint megmaradnak egyházmegyéjük kötelékében, ahol élnek.

A szerzetesi intézményekhez hasonló s velük gyakran összetévesztett intézmények másik csoportja az apostoli élet társaságaiból áll. Az apostoli élet társaságai között jól ismertek az Egyesült Államokban a Szeretet Leányai, a Maryknoll, a szulpiciánusok és a vincések. Bár szoros értelemben véve nem részesei a megszentelt életformának, de az apostoli élet társaságainak egyes vonásai a szerzetesi intézmények vonásait tükrözik. Vannak például, akik közösségben élnek; mások évente megújítják fogadalmaikat.

Ezen a három intézményi formán túl vannak emberek, akik egyénileg szentelik magukat Isten szolgálatára az evangéliumi tanácsok követésével. Közéjük tartoznak a megszentelt szüzek és a remeték.

A megszentelt szüzeket, akik Krisztus szorosabb követésére és az Egyház szolgálatára kötelezik el magukat, a megyéspüspök szenteli meg. Ők evilági munkát vállalnak, ahogy megszentelésük előtt tették, és arra törekednek, hogy a világi intézmények tagjaihoz hasonlóan belülről szenteljék meg a világot. A remeték a püspök előtt nyilvánosan vállalják az evangéliumi tanácsokat fogadalommal, vagy más elköteleződéssel; azonban a megszentelt szüzektől eltérően ők elkülönülnek a világtól, a magány csendjébe vonulnak, imádkoznak és vezekelnek a szemlélődő szerzetesekhez hasonlóan.

Forrás: Alexiánus Testvérek Kongregációja (2010)