Nagyszülők védőszentje
„Szent
Anna, Szent Anna, Krisztus Jézus nagyanyja, légy
híveid oltalma…”
hangzik fel a templomainkba hívő népünk éneke Anna nap tájékán. És megidézzük őt a távoli múlt emlékezetéből. Így éled meg bennünk, a gyermek Mária felé kitáruló karokkal, amely az ölelő szeretet tágasságának leghitelesebb gesztusa.
hangzik fel a templomainkba hívő népünk éneke Anna nap tájékán. És megidézzük őt a távoli múlt emlékezetéből. Így éled meg bennünk, a gyermek Mária felé kitáruló karokkal, amely az ölelő szeretet tágasságának leghitelesebb gesztusa.
A keresztény
hagyomány őrzi az ő és Szent
Joakim emlékét. S ha megkérdezzük, hol
élhettek és hol nevelkedett a gyermek
Mária, akkor találgatnunk kell. Mégis
összeáll a kép. A legvalószínűbb az,
hogy
Szefforiszban, Galilea egykori fővárosában éltek,
nem messze Názárettől. Azt,
hogy Mária korán elvesztette szüleit, sejteni lehet.
Ha visszaszámolunk, Mária
akkor születhetett, amikor Heródes király ravasz
politikai fogással a jeruzsálemi
templomot kezdte ujjá építtetni. Az
építkezés felgyorsítása
végett minden
használható embert odarendeltek akkor. S majdnem biztos,
hogy Szent József is
részt vett a templom építésében. A
régibb múltban azonban több nagy
megrázkódtatást is át kellett élnie
Mária szüleinek. Kr. e. 40-ben a római
polgárháborút kihasználva a perzsák
betörtek Palesztínába, és egészen
Jeruzsálemig hatoltak. Kilenc évvel később nagy
földrengés rázta meg az
országot, amit nagy éhínség követett.
Nem csoda, ha Mária korán elveszítette
szüleit. Mert azt kiolvashatjuk a
Szentírásból, hogy Anna asszony már nem
élhette meg Jézus születését.
Mikor
és miért került Mária a
fővárosból
Názáretbe, Ha a találgatásoknál
maradunk, belátható, hogy a főváros a
lázadások
végett veszélyes helynek számított. Szent
Joakim korábbi halála is jól
megindokolná az átköltözést, de az is
lehet, hogy Mária már árván került a
názáreti rokonokhoz. Szefforiszra azonban Jézus
korában csak a romok
emlékeztetnek. Az evangélium nem is utal rá, pedig
Heródes halála után az
adóterhek végett fellázadt galileaiak
fellegváraként számon tartott város volt.
Megérte-e mindezt Szent Anna? Vagy a gyermek
Máriával már korábban
Názáretbe
menekült? Nem tudjuk.
Nem
kétséges, hogy istenfélő, mélyen
vallásos
asszony volt, aki az „igazak” közé tartozott és az
Úr útján járt. Ő volt az,
aki nagy szeretettel nevelte a gyermek Máriát. Ő volt az,
akit Isten
kiválasztott, hogy az ő leánya majd méltó
anyja lehessen a megtestesült Igének,
a Názáreti Jézusnak.
Bár
keveset tudunk az életéről, nekünk az is
elég, hogy Szűz Mária édesanyja és Krisztus
Jézus nagyanyja volt. Arra
következtetni lehet, hogy nem volt ott unokája
születésénél, s még
kevésbé
akkor, amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban.
Szent Joakim helyett
már más valaki veszi a gyermek Jézust karjaiba: az
agg Simeon, aki felismeri a
gyermekben az Üdvözítőt. Szent Anna helyett is
másik asszonyról olvashatunk a
templomi bemutatásnál. Ő is Anna, aki
prófétáló képességgel
látja meg a
gyermekben a megígért Messiást.
Ha keveset is
tudunk életéről, azt azonban
tudjuk, hogy mit jelent ő a keresztény utókornak. Hiszen
már XII. századtól
egyre nagyobb a népszerűsége
az Egyházban. Ugyan ki tudná megszámolni,
hány templomnak lett védőszentje
azóta! Hát még azt, hogy mennyi gyermeket
kereszteltek az ő neve alapján
Annának. Festmények számtalan sora
eleveníti fel életét, köztük az egyik
legnevesebb, Leonardo da Vinci képével, amely Szent
Annát ábrázolja Mária és a
kis Jézus társaságában. Az sem
számít, hogy a földi életben nem lehettek
együtt
ők hárman. Az Egyházi ünnep
emlékezetében együtt vannak épp úgy,
mint azok a
nagyszülők és unokák, akik büszkén
vállalják helyi Szent Anna ünnepünk papi
áldását.
Szent
Annával, Mária édesanyjával, Jézus
nagyanyjával pedig megünnepeljük a vallásos
lelkületű édesanyákat is.
Mindazokat, akik szeretettel nevelik a keresztény hitre
gyermekeiket. Akik az
első keresztvetést megtanítják nekik s magukkal
viszik őket a templomba. S
velük együtt ünnepeljük a nagymamákat, akik
aggódnak, ha azt látják, hogy
unokáik már nem járnak a templomba, mert
hatalmukba kerítik őket való világunk
hamis és olcsó ideáljai. Ha pedig segíteni
tudják unokáik vallásos nevelését,
akkor nagy az ő örömük. Ne csak az anyai szeretetet
emlegessük tehát, hanem a
nagymamák szeretetét is. Mert Mária
édesanyjának örökébe lépve nagyon
sokat
jelentenek ők az Egyháznak és a magyarságnak, csak
komolyan élnünk kell a
lehetőséggel.
Forrás ~ Internet