Nagyszülők védőszentje

„Szent Anna, Szent Anna, Krisztus Jézus nagyanyja, légy híveid oltalma…”
hangzik fel a templomainkba hívő népünk éneke Anna nap tájékán. És megidézzük őt a távoli múlt emlékezetéből. Így éled meg bennünk, a gyermek Mária felé kitáruló karokkal, amely az ölelő szeretet tágasságának leghitelesebb gesztusa.

A keresztény hagyomány őrzi az ő és Szent Joakim emlékét. S ha megkérdezzük, hol élhettek és hol nevelkedett a gyermek Mária, akkor találgatnunk kell. Mégis összeáll a kép. A legvalószínűbb az, hogy Szefforiszban, Galilea egykori fővárosában éltek, nem messze Názárettől. Azt, hogy Mária korán elvesztette szüleit, sejteni lehet. Ha visszaszámolunk, Mária akkor születhetett, amikor Heródes király ravasz politikai fogással a jeruzsálemi templomot kezdte ujjá építtetni. Az építkezés felgyorsítása végett minden használható embert odarendeltek akkor. S majdnem biztos, hogy Szent József is részt vett a templom építésében. A régibb múltban azonban több nagy megrázkódtatást is át kellett élnie Mária szüleinek. Kr. e. 40-ben a római polgárháborút kihasználva a perzsák betörtek Palesztínába, és egészen Jeruzsálemig hatoltak. Kilenc évvel később nagy földrengés rázta meg az országot, amit nagy éhínség követett. Nem csoda, ha Mária korán elveszítette szüleit. Mert azt kiolvashatjuk a Szentírásból, hogy Anna asszony már nem élhette meg Jézus születését.

  Mikor és miért került Mária a fővárosból Názáretbe, Ha a találgatásoknál maradunk, belátható, hogy a főváros a lázadások végett veszélyes helynek számított. Szent Joakim korábbi halála is jól megindokolná az átköltözést, de az is lehet, hogy Mária már árván került a názáreti rokonokhoz. Szefforiszra azonban Jézus korában csak a romok emlékeztetnek. Az evangélium nem is utal rá, pedig Heródes halála után az adóterhek végett fellázadt galileaiak fellegváraként számon tartott város volt. Megérte-e mindezt Szent Anna? Vagy a gyermek Máriával már korábban Názáretbe menekült? Nem tudjuk.

 Nem kétséges, hogy istenfélő, mélyen vallásos asszony volt, aki az „igazak” közé tartozott és az Úr útján járt. Ő volt az, aki nagy szeretettel nevelte a gyermek Máriát. Ő volt az, akit Isten kiválasztott, hogy az ő leánya majd méltó anyja lehessen a megtestesült Igének, a Názáreti Jézusnak.

 Bár keveset tudunk az életéről, nekünk az is elég, hogy Szűz Mária édesanyja és Krisztus Jézus nagyanyja volt. Arra következtetni lehet, hogy nem volt ott unokája születésénél, s még kevésbé akkor, amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban. Szent Joakim helyett már más valaki veszi a gyermek Jézust karjaiba: az agg Simeon, aki felismeri a gyermekben az Üdvözítőt. Szent Anna helyett is másik asszonyról olvashatunk a templomi bemutatásnál. Ő is Anna, aki prófétáló képességgel látja meg a gyermekben a megígért Messiást.

 Ha keveset is tudunk életéről, azt azonban tudjuk, hogy mit jelent ő a keresztény utókornak. Hiszen már  XII. századtól egyre nagyobb a népszerűsége az Egyházban. Ugyan ki tudná megszámolni, hány templomnak lett védőszentje azóta! Hát még azt, hogy mennyi gyermeket kereszteltek az ő neve alapján Annának. Festmények számtalan sora eleveníti fel életét, köztük az egyik legnevesebb, Leonardo da Vinci képével, amely Szent Annát ábrázolja Mária és a kis Jézus társaságában. Az sem számít, hogy a földi életben nem lehettek együtt ők hárman. Az Egyházi ünnep emlékezetében együtt vannak épp úgy, mint azok a nagyszülők és unokák, akik büszkén vállalják helyi Szent Anna ünnepünk papi áldását.

 Szent Annával, Mária édesanyjával, Jézus nagyanyjával pedig megünnepeljük a vallásos lelkületű édesanyákat is. Mindazokat, akik szeretettel nevelik a keresztény hitre gyermekeiket. Akik az első keresztvetést megtanítják nekik s magukkal viszik őket a templomba. S velük együtt ünnepeljük a nagymamákat, akik aggódnak, ha azt látják, hogy unokáik már nem járnak a templomba, mert hatalmukba kerítik őket való világunk hamis és olcsó ideáljai. Ha pedig segíteni tudják unokáik vallásos nevelését, akkor nagy az ő örömük. Ne csak az anyai szeretetet emlegessük tehát, hanem a nagymamák szeretetét is. Mert Mária édesanyjának örökébe lépve nagyon sokat jelentenek ők az Egyháznak és a magyarságnak, csak komolyan élnünk kell a lehetőséggel.

Forrás ~ Internet