EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A VÍZENJÁRÁS CSODÁJÁRÓL
Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük,
fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen
benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta,
mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az
éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El
akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték,
hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és
megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt:
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába,
mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól,
mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Jézus életének egyik legérdekesebb csodájáról olvasunk a mai napon.
Az Úr a vízen jár, a víz tetején. Mégpedig úgy, hogy nem süllyed el.
Miért nem merül el? Fürödtünk már tóban vagy folyóban, a szerencsésebbek
talán tengerben is, de azt tapasztaltuk, hogy az ember bizony
elsüllyed, ilyen a gravitáció. Ha a víznek olyan magas a sótartalma,
mint például a Holt-tengernek, akkor ugyan nem merül el az ember, hanem a
víz tetején lebeg, de mégsem emelkedhet ki teljesen a vízből, hogy
felegyenesedve annak tetején járjon. Az ember süllyed, Jézus viszont
nem. Az okot keresve beindul a fantáziánk és megpróbálunk ésszerű,
lehetőleg tudományos magyarázatot keresni. De nem találunk. Itt nincs
semmi illúzió, ez nem bűvész trükk. Jézus jár a víz tetején. Ez egy
csoda.
Az evangélista azt is leírja, hogy amikor a csónakban evező tanítványok meglátták Jézust a víz tetején járni, megrémültek. Mármint nem Jézustól ijedtek meg, hiszen ekkor még fel sem ismerték, hogy ő az, hanem magától a látványtól: valaki jár a víz tetején a viharos tengeren. Félelmük eloszlatására Jézus így szól hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek” (Mk 6,50). Ugyanezzel a bátorítással találkozunk akkor is, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, s először azt hiszik, hogy kísértetet látnak.
A vízen járás azt mutatja, hogy Jézusra – ha úgy akarja – nem vonatkoznak a fizikai törvények. Az ember elsüllyed a vízben, Isten viszont nem.
© Horváth István Sándor
Az evangélista azt is leírja, hogy amikor a csónakban evező tanítványok meglátták Jézust a víz tetején járni, megrémültek. Mármint nem Jézustól ijedtek meg, hiszen ekkor még fel sem ismerték, hogy ő az, hanem magától a látványtól: valaki jár a víz tetején a viharos tengeren. Félelmük eloszlatására Jézus így szól hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek” (Mk 6,50). Ugyanezzel a bátorítással találkozunk akkor is, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak, s először azt hiszik, hogy kísértetet látnak.
A vízen járás azt mutatja, hogy Jézusra – ha úgy akarja – nem vonatkoznak a fizikai törvények. Az ember elsüllyed a vízben, Isten viszont nem.
© Horváth István Sándor