EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A HITÜNKRŐL

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják
az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés
eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy
Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak
vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a
tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
![[Mt 17,10-13]](http://www.evangelium365.hu/titlepicture/100x30_10/[Mt%2017,10-13].jpg)

A tegnapi evangélium a Messiás és előfutára elutasításáról szólt.
Ezt a gondolatot folytatja a mai részlet, amelyben Jézus a „nem ismerték
fel” kijelentést teszi János személyével kapcsolatban, azaz nem
ismerték fel Jánost, mint prófétát. Az ószövetségi választott nép
évszázadok óta várta a Messiást, akinek érkezését Isten megígérte. A
Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időben lépett fel Keresztelő
János, akinek megadatott, hogy rámutathasson Krisztusra, a Messiásra,
akiben beteljesedett az isteni ígéret. János tanúságot tett az emberek
előtt arról, hogy Jézus a Messiás. Tanúságtételét azonban nem fogadta el
mindenki.
Jézusnak e Keresztelő Jánosról szóló kijelentését párhuzamba állíthatjuk a Szent János evangélista könyvének előszavában megfogalmazottakkal: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Itt természetesen már nem Jánosra, hanem Jézusra, a megtestesült Fiúistenre vonatkoznak a szavak. Őt utasítják el az emberek.
Ez utóbbi helyen, azaz az Ige-himnuszban ugyanakkor megjelenik az a gondolat is, hogy Isten gyermekei befogadták a világosságot. Az evangélista tulajdonképpen szembeállítja egymással a hit világosságát és a hitetlenség sötétségét, meghagyva az olvasók választási szabadságát. A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Hiszek-e ebben?
© Horváth István Sándor
Jézusnak e Keresztelő Jánosról szóló kijelentését párhuzamba állíthatjuk a Szent János evangélista könyvének előszavában megfogalmazottakkal: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Itt természetesen már nem Jánosra, hanem Jézusra, a megtestesült Fiúistenre vonatkoznak a szavak. Őt utasítják el az emberek.
Ez utóbbi helyen, azaz az Ige-himnuszban ugyanakkor megjelenik az a gondolat is, hogy Isten gyermekei befogadták a világosságot. Az evangélista tulajdonképpen szembeállítja egymással a hit világosságát és a hitetlenség sötétségét, meghagyva az olvasók választási szabadságát. A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Hiszek-e ebben?
© Horváth István Sándor
