EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A HITÜNKRŐL
Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják
az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés
eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy
Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak
vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a
tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
A tegnapi evangélium a Messiás és előfutára elutasításáról szólt.
Ezt a gondolatot folytatja a mai részlet, amelyben Jézus a „nem ismerték
fel” kijelentést teszi János személyével kapcsolatban, azaz nem
ismerték fel Jánost, mint prófétát. Az ószövetségi választott nép
évszázadok óta várta a Messiást, akinek érkezését Isten megígérte. A
Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időben lépett fel Keresztelő
János, akinek megadatott, hogy rámutathasson Krisztusra, a Messiásra,
akiben beteljesedett az isteni ígéret. János tanúságot tett az emberek
előtt arról, hogy Jézus a Messiás. Tanúságtételét azonban nem fogadta el
mindenki.
Jézusnak e Keresztelő Jánosról szóló kijelentését párhuzamba állíthatjuk a Szent János evangélista könyvének előszavában megfogalmazottakkal: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Itt természetesen már nem Jánosra, hanem Jézusra, a megtestesült Fiúistenre vonatkoznak a szavak. Őt utasítják el az emberek.
Ez utóbbi helyen, azaz az Ige-himnuszban ugyanakkor megjelenik az a gondolat is, hogy Isten gyermekei befogadták a világosságot. Az evangélista tulajdonképpen szembeállítja egymással a hit világosságát és a hitetlenség sötétségét, meghagyva az olvasók választási szabadságát. A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Hiszek-e ebben?
© Horváth István Sándor
Jézusnak e Keresztelő Jánosról szóló kijelentését párhuzamba állíthatjuk a Szent János evangélista könyvének előszavában megfogalmazottakkal: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Itt természetesen már nem Jánosra, hanem Jézusra, a megtestesült Fiúistenre vonatkoznak a szavak. Őt utasítják el az emberek.
Ez utóbbi helyen, azaz az Ige-himnuszban ugyanakkor megjelenik az a gondolat is, hogy Isten gyermekei befogadták a világosságot. Az evangélista tulajdonképpen szembeállítja egymással a hit világosságát és a hitetlenség sötétségét, meghagyva az olvasók választási szabadságát. A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Hiszek-e ebben?
© Horváth István Sándor
Urunk, Jézus! Eddig szavaidra figyeltünk, tanításodat hallgattuk,
amely nyugalommal és békével töltött el minket. De most be kell látnunk,
hogy ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az
üdvösséghez nem elegendő számunkra, ha hittel elfogadjuk tanításodat,
hanem jócselekedetek is kérsz tőlünk. Mi már nem Keresztelő Jánoshoz,
hanem hozzád fordulunk, Jézusunk: Mit tegyünk? Mutasd meg nekünk, Urunk,
hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében! Amen.