SZENT FAUSZTINA NŐVÉR 

 

Jézusom, bízom Benned!

 

 

Fausztina nővér 1905. augusztus 25-én született Lengyelországban.
20 éves korában lépett be az "Irgalmasság Anyja" szerzetbe, ahol erkölcsileg sérült leányokkal foglalkoztak. .
Fausztina nővér az életszentség elérése céljából lépett be a szerzetbe, ahol a következő erények elsajátítására és gyakorlására törekedett: Istenszeretet, felebaráti szeretet, szívtisztaság, alázat, türelem, lelkiismeretesség, engedelmesség, szelidség

Fausztina nővér különféle természetfeletti adományokat nyert Istentől, korunk kiemelkedő misztikusa lett. Vízióban látta az Irgalmas Jézust, Jézust a sebeivel, a Gyermek Jézust, a Feltámadt Jézust, a Szűzanyát, a Szent Családot és Szent Borbálát. Álmában látta Kis Szent Terézt, aki megmondta neki: "Szent leszel, miképpen én."

Előfordult, hogy természetfeletti hangok irányították, megmondva neki, merre menjen.

Megkapta azt az adományt is, hogy belelátott ismeretelen emberek legtitkosabb gondolataiba, tudta, mi játszódik le egy lélek bensejében, és hogy valaki a kegyelem állapotában van-e vagy sem. Szentté avatási perében ezekről rengeteg tanúvallomás szólt.

Láthatatlan módon megkapta a stigmákat is. Ezek nagy fájdalmat okoztak neki, különösen akkor, ha olyan valakivel találkozott, aki súlyos bűn állapotában volt. Szenvedését Isten felhasználta a nagy bűnösök megtérítésére.

Rendkívüli kapcsolata volt a haldoklókkal és a tisztítótűzben szenvedő elhunytak lelkeivel. Nagy távolságból is tudta, ha valaki haldoklott, és imában a segítségére sietett. Azonnal imádkozott érte, elsősorban a rózsafüzért. A szenvedő lelkek néha megjelentek neki, imát és áldozatot kérve tőle. Mindig azonnal segítségükre sietett.

Megrázó élményei voltak a gonosz lélekkel. A Sátán egymagában és többedmagával is megjelent neki, útját állta, szavakkal mocskolta, panaszkodott, hogy túl sok lelket vesz el tőle, akik a pokolba kerültek volna, ha Fausztina nem imádkozna értük és nem hozna áldozatokat értük.
A Gonosz megjelent neki kutya, macska, és fekete emberalakban is, gyakran a haldoklók ágyánál látta állni. A Gonosz különösen gyűlölte - és gyűlöli - az irgalmasság hatását, művét mindenáron igyekezett megakadályozni. Fausztina "Napló"-ja is nagy hatással van az olvasóira, ezért a Gonosz a fogát csikorgatta, amikor Fausztina leírta belső életét és megtapasztalásait.

A Pokol látomása

Mélyen megrázó a pokol leírása, amit Fausztina 1936-ban, Krakkóban, egy misztikus élményben látott. Naplójában így ír róla:

"Ma a pokol mélységeibe vezetett be egy angyal. Borzasztó kínzóhely ez, a mérete szörnyen, ijesztően nagy. A szenvedések fajtája ott különböző:

1. az Istentől való megfosztottság szenvedése

2. A szünet nélküli lelkiismeretfurdalás gyötrelme

3. a tudat, hogy ez az állapot már soha nem fog megváltozni

4. az Isten haragja által meggyújtott lelki tűz kínja, mely áthatja a lelket anélkül, hogy megsemmisítené

5. a lélegzetvisszafojtó bűz és a szünet nélküli sötétség borzalma. Bár állandó és mély sötét uralkodik, az elkárhozott lelkek és a démonok mégis látják egymást, a saját maguk és a másik gonoszságát

6. a Sátán állandó jelenléte

7. szörnyű kétségbeesés, Isten iránti gyűlölet, káromkodás, átkozódás

Ezekben a szenvedésekben minden kárhozott lélek részesül. Vannak még egyéni szenvedések is, ezek az érzéki szenvedések, mert minden lélek azzal szenved szörnyű és leírhatatlan módon, amivel vétkezett."

Fausztina azt állítja, belepusztult volna a látomásba, ha Isten Irgalma nem tartja életben. Hozzáteszi, hogy mindezt Isten parancsára kellett leírnia, hogy a bűnösök tudják meg, hogy amivel bűnöznek, azzal lesznek egy örökkévalóságon át büntetve, és hogy egyetlen lélek se ámítsa magát, hogy nincs pokol, és ne mondja, hogy nem tudja, milyen az, mert még senki sem járt ott.

"Én, Fausztina nővér, Isten parancsára a pokol mélységeiben voltam azért, hogy a lelkeknek elmondjam, és bizonyítsam, hogy pokol van. Amit leírtam, csak halvány árnyéka annak, amit láttam. Azt észrevettem, hogy a legtöbb lélek életében nem hitte, hogy a pokol létezik."

E szörnyű látomás után Fausztina szinte szünet nélküli imádságba fogott a lelkek megtéréséért, és állandóan kérte Isten Irgalmasságát értük.

Az irgalmas Jézus fehér ruhában, egyik kezét áldásra emelve, másik kezével megérintve a szíve táján szétnyílt ruháját, ahonnan két fénysugár tört elő: egy fehér és egy piros. Az Üdvözítő arra kérte a nővért, készítsen róla egy festményt így a következő aláírással: "Jézusom, bízom Benned!"

Forrás: Internet