MÁRIA RUHÁJÁBAN
'A Skapuláré lényegében ’ruha’. Aki megkapja az többé vagy kevésbé szorosan, az egész Egyház javára a Miasszonyunk szolgálatára szentelt Kármelita Rendhez kapcsolódik. Aki tehát felveszi a Skapulárét, ezzel belép Kármel földjére, hogy ‘egyen annak terméséből és gyümölcseiből’ (Jer 2,7), és megtapasztalja Mária szelíd, anyai jelenlétét, elkötelezve magát napról-napra, hogy bensőleg Jézus Krisztust ölti magára, és - az Egyház, valamint az egész emberiség javára - élőként mutatja be Őt önmagában.' 'Én is régóta hordom szívemen a Kármel Skapuláréját!'
Tehát a szent vállruha egy habitus, egy életforma, a Szűzanyát öltjük magunkra, Máriát. Az Anya és a Fia szorosan átölelik egymást, mindörökre elválaszthatatlanok.
A teremtmények között Istennek nem volt értékesebb kincse, mint Mária egyszerű, alázatos és tiszta szeretete. Jézus, a Szeretet kimeríthetetlen forrása a kereszten Égi Édesanyát adott nekünk, mert a szeretet meg akar osztani mindent: 'Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért - hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?' (Róm 8,32). Miattunk történt mindez, a mi üdvösségünkért, szükségünk van az Anya folytonos és gyöngéd oltalmára.
Szeretjük Máriát, nem érzelgős, hanem erős és tiszta szeretettel, Máriát, aki egész lényével IGEN-t mondott Isten akaratára, aki elsőnek járta végig a keresztutat, aki ott állt Kereszt alatt a szeretett tanítvánnyal. A Fájdalmak Férfiának végrendelete ez: szemléljük Máriát, szeressük és kövessük őt, a Szépszeretet Anyját, akinek Szeplőtelen Szíve táplálja és neveli szívünket-lelkünket, ezáltal elvezessen minket Szent Fiához, hiszen Mária semmit sem tart meg magának: 'Tegyétek meg, amit mond!' (Jn 2,5).
Mária szívébe zárta Jézus szavait és életét (Lk 1,38; 2,15), nekünk is ezt kell tennünk, ha igazán szeretjük a Szűzanyát: a Szentírásban, az Egyház szentségeiben és tanításában ott van Jézus, csak hűségesnek kell lenni Hozzá. 'És az Ige testté lett' (Jn 1,14), így megvalósul a mi szívünkben és életünkben is. Ó Mária, Édesanyánk, adj nekünk kitartó és szolgáló hitet, hogy Istennel rendezzük be mindennapi életünk! Hiszünk: 'A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.' (Zsid 11,1). Reménykedünk, mert a remény célja Isten Országa, a világ és az ember eggyé válása Istennel az isteni hatalom és szeretet által. Szeretünk, mert 'Megismertük a szeretet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.' (1Jn 4, 16); ez az Úr akaratának teljesítése (Mk 12, 29-31).
Imádkozunk, mert Mária is imádkozott, amíg a földön élt és most is a mennyben értünk, bűnös gyermekeiért Istennél szüntelenül könyörög.
Elszegényedtünk, de annyira nem lehet senki sem szegény, hogy ne tudna imádkozni a jóért küzdő és dolgozó emberekért, az Egyházért és apostoli céljaiért, a békéért, a szegényekért, özvegyekért, árvákért, elhagyottakért, hajléktalanokért, a fiatalokért... - Máriával és Máriában. Bárki tud a szegények legszegényebbjeiért imádkozni: a szenvedő lelkekért.
Nincs lehetőségünk sok pénzt keresni, és anyagi segítséget nyújtani, sebaj, hiszen gazdagok vagyunk, mert van hitünk és van időnk, van Máriánk, Nővérünk, Édesanyánk, Patrónánk, aki földi életében csendben szenvedett, dolgozott, imádkozott és meghalt, a Mennyben van. Ez a mi utunk, a Skapuláré hordozók útja, a Szűzanya fátyla alá rejtett áldozatos élet, a Jelenlétben való éberség, a Magnificat.
Kis Szent Teréz jelmondata volt: 'Istenem, hogy szeresselek Téged, nincs másom, csak ez a mai nap!', a miénk is ez lett.
II. János Pál pápa 2001. március 25.-én így ír a 2001-es Mária-év alkalmából a Skapuláré 750. évfordulójára
Forrás ~ Internet
