FOHÁSZ

Ó Létező Mozdulatlanság, hagyd meg nekem, őrzött reményem, 

melyből táplálkozva korom okán hiszem, hogy eddig eljutottam,
S add meg nekem a csodálattól síró gyermeki tekintet tükreit, 

melyen keresztül megláthatom most még,
E - Világom formáiba be nem szőtt kincseim,
Miként a kút mélye is várakozással van telve, úgy szívem útján a por is arannyá lesz,

 s szegett időm boltozatát fogja ékesíteni majd egyszer,
Ó Világ Célja, borítsd fel bennem a kételyt, 

mely Földtől valóságában csak sárral ragasztja fényem és fel nem ismertsége 

csak saját árnyékomba taszított élet,
S add meg nekem, hogy az örökké növő fák koronájában rejtező szelet elérhessem,

 mellyel felszáríthatom majd, magam okán elhullatott könnyeimet,
Miként a búcsúzó fölött is ismeretlen az Ég, úgy szívem útján is majd új látóhatár kél, 

s felszegett fejem ezután csak hátrahagyott magam elé néz,
Ó Rejlő Univerzum, vezesd ide megkésett fényed, mely meghozza színeváltozását a Földi létnek,

 s kik ezáltal meg nem tarthatók, utazókká lesznek szeretettségüktől valón,
S mutasd meg nekem, a Bölcsőmhöz vezető rég elfelejtett utam,mert az elsőként hallott szódallam tüze elhalványulni látszik már a megtört éjszakák alatt,
Miként meg nem hozott döntésektől lázas a test, 

úgy szívem melege a gondolat, mely szerint:
Ember az Életed a Lehetőségek szerint
Való, melyben te magad vagy Tüzednek Vize, 

Árnyékodnak Fénye s Testedtől el nem szakadó Lelked képe,
Miként a megtalált szó megkarcolja a csendet, úgy szívem embersége is 

Teremtett Karcolatként létezik már csak időtlenségbe temetve földi másomat,
Ó Létező Mozdulatlanság, hagyd meg nekem, őrzött reményem, 

melyből táplálkozva korom okán hiszem, hogy tovább haladhatok!

Amen