'Testi szépségedet a lélek ragyogásával világítod meg'
Te, egy a népből, egy a polgárok közül, bizonnyal egy vagy a szüzek
közül, aki testi szépségedet a szellem sugaraival teszed tündöklővé
alkalmasabb vagy arra, hogy az Egyházhoz hasonlítsanak, mondom, te,
még éjnek idején fekvőhelyeden is Krisztusra gondolj, minden pillanatban
remélve eljövetelét.
Ilyennek óhajtott téged Krisztus, ilyennek választott ki téged Krisztus,
ő lép be a kitárt ajtón. Nem csal meg téged, ő ígérte, hogy betér
hozzád. Öleld hát magadhoz őt, akire vártál, járulj hozzá és
megvilágosodol. Tartóztasd, kérd, hogy ne menjen el hamar, könyörögj
neki, hogy ne távozzék. Mert az Isten Igéje fut, figyelmetlenséggel meg
nem fogható, hanyagsággal meg nem tartható. Figyeljen hát lelked mindig
az ő szavára, s mennyei társalgással tarts ki nyomában, mert hamar
továbbindul.
Aztán mit mond a lélek? 'Kerestem őt, de sehol nem találtam, hívtam, de
nem adott választ' (vö. Én 5,6). De azért még ne gondold, hogy nem
tetszel neki, ha hívásod, kérésed, lelked megnyitása után oly hamar
továbbment. Hiszen sokszor megengedi, hogy próbára tegyen minket a
kísértés.
Mit mondott az evangéliumban is az őt tartóztató népnek? 'Más
városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem'
(Lk 4,43). De ha úgy tűnik is előtted, hogy már eltávozott, menj, és
ismét kutass utána!
Ki más taníthatna meg téged Krisztus megtartására jobban, mint az
Anyaszentegyház? Sőt már tanít is; olvasd csak, és megérted: 'Alig
mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem.
Belekapaszkodtam, és nem engedem el' (Én 3,4).
Hogyan tarthatod hát magadnál Krisztust? Nem erőszakkal, nem
kötélhurokkal, de igenis megkötözheted a szeretet kötelékével, a lélek
szíjával, magadnál tarthatod lelked szeretetével. Ha te is meg akarod tartani Krisztust, keresd állhatatosan és ne félj a
szenvedésektől, mert jobban rátalálhatsz Jézusra a testi szenvedésekben,
sőt még inkább az üldözők keze között.
Azt mondja a Szentírás: 'Alig mentem tovább, otthagyva őket…' (Én 3,4).
Rövid volt az az idő és röpke a pillanat, amíg kijutottál üldözőid
kezéből, és nem engedtél a földi hatalmaknak; máris eléd jön Krisztus és
nem hagy sokáig a megpróbáltatásban.
Aki így keresi Krisztust, aki így találja meg Krisztust, az mondhatja:
'Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak
házába, annak szobájába, ki méhében hordozott' (Én 3,4). Anyád háza és
szobája nem más, mint saját bensőd, és természeted rejteke.
Vigyázz erre a házra, tartsd tisztán mindig ennek belső szobáit! Amikor
már szeplőtelen tiszta lesz ez a ház, akkor majd a Sarokkő erejével
összetartva, a szent papság elérésére lelki házzá emelkedik és a
Szentlélek lakozik benne.
Aki így keresi Krisztust, aki így könyörög hozzá, azt nem hagyja el, sőt
gyakran meglátogatja, mert ő velünk van a világ végezetéig.
Szent Ambrus püspöknek a Szüzességről írt könyvéből
Forrás ~ Internet