'Mária és az Egyház'
Isten Fia a sok testvér között az elsőszülött, aki bár a természet
rendjében egyetlen, a kegyelem rendjében sokakat egyesített önmagával,
akik vele egyek. Azoknak ugyanis, akik befogadják őt, hatalmat adott,
hogy Isten gyermekei legyenek (Jn 1,12).
Azáltal, hogy ő ember fia lett, sokakat Isten gyermekeivé tett. Ő, mint a
szeretetében és hatalmában egyetlen, sokakat egyesített magával,
azokat, akik testi születésük szerint sokan vannak, az isteni
újjászületés folytán vele eggyé váltak.
Az egy Krisztus egészen és egyedül Fej és Test: mégpedig Egyszülötte az
égben az egy Istennek, a földön egy anyának: több fiú is, egy fiú is.
Miként a fej és a tagok egy fiú és több is, úgy Mária és az Egyház, egy
anya és több is, egy szűz és több is.
Mindkettő anya, és mindkettő szűz; mindkettő ugyanattól a Szentlélektől,
érzékiségtől mentesen fogant; mindkettő bűn nélkül szüli gyermekét az
Atyaistennek. Mária minden bűn nélkül szülte a Test Fejét, az Egyház
pedig minden bűn megbocsátásával hozza a világra a Főnek a testet.
Mindkettő Krisztus anyja, de egyik sem szüli a másik nélkül az egészet.
Ennek következtében: amit a sugalmazott Szentírás a szűzi
Anyaszentegyházról egyetemlegesen mond, azt Szűz Máriáról egyedi
értelemben értjük; és azt, amit Máriáról, a Szűzanyáról sajátosan mond,
azt a szűzi Anyaszentegyházról joggal mondhatjuk általánosságban. Amikor
pedig bármelyikükről állítunk valamit, azt szinte felcserélve és
különbség nélkül érthetjük mindkettőjükre.
Mindkettő ugyanis sajátos értelemben hívő lélek, az isteni Ige jegyese,
Krisztus anyja, leány és nővér, szűz és termékeny. Mindazt tehát, amit
az Egyházról egyetemlegesen elmondhatunk, Máriára sajátos értelemben
értjük, sőt - az isteni Bölcsesség miatt, aki nem más, mint az Atya
Igéje - egyedi értelemben a hívő lélekről is állíthatjuk.
Ebből következik: Az Úr örökségében tartózkodom (vö. Sir 24,12).
Ugyanis az Úr öröksége egyetemlegesen az Egyház, sajátosan Mária,
egyedileg pedig minden hívő lélek. Mária testének szentségházában
Krisztus kilenc hónapig tartózkodott; az Egyház hitének szentségházában
egészen a világ végéig; a hívő lélek ismeretében és szeretetében pedig
örökkön-örökké bentmarad.
Boldog Izsák, etoile-i apát beszédeiből
Forrás ~ Internet
