'Csak az nyeri el a győzelmi koszorút, aki szabályszerűen küzd'
Bennünket püspöknek és főpapnak neveznek. Ha valóban meg szeretnénk
felelni a nevünknek és meg akarjuk ismerni a jelentését, akkor folytonos
gondossággal kell figyelnünk és követnünk Istentől rendelt Főpapunk
nyomdokait, ő miértünk önmagát ajánlotta fel az Atyának a kereszt
oltárán. Az ég legfelső magasán szüntelenül figyeli minden tettünket és
cselekedeteink szándékát. Meg is fog fizetni mindenkinek tettei szerint.
Az ő földi képviseletét vállaltuk el, ugyanis nevének dicsőségében és
méltóságának tekintélyében részesültünk, és földi életünk idejére ránk
vannak bízva a lelkipásztori munka gyümölcsei, azért kerültünk az
apostolok és az apostoli férfiak utódaiként az egyházak élére, hogy
szolgálatunkkal megsemmisítsük a bűn és a halál uralmát, és így Krisztus
Egyháza a hitben és a viruló erényekben megerősödjék és az Úr szent
templomává épüljön.
A püspökök száma éppen nem csekély. A felszenteléskor megígértük:
szavainkkal napról napra nyilvánítjuk, hogy gondosan végezzük a
tanítást, a lelkipásztori munkát és lelkiismeretesen éberek leszünk.
Bárcsak megerősítené ígéretünk hitelességét a tettek tanúságtétele! Az
aratnivaló bizony sok, összegyűjtése és az Úr csűrébe való betakarítása
nem is telik egy embertől, még néhánytól sem.
Egyáltalán ki vonhatná kétségbe, hogy a római Egyház minden egyház feje
és a katolikus tanítás forrása? Ki nem tudná, hogy a mennyek országa
kulcsait Péter kapta meg? Vajon nem Péter hitén és tanításán alapszik az
Egyház egész szervezete – amíg a hit egységében és Isten Fia
megismerésében mindnyájan el nem jutunk a teljes krisztusi
nagykorúságra?
Szükséges mégis, hogy sokan legyenek, akik ültetnek, sokan, akik
öntöznek, mert ezt kívánja meg az igehirdetés sikere és elterjesztése a
világ népei között. Valamikor a régi választott népnek elég volt egy
oltár, de szükségszerűen több tanítója volt. Annál inkább így van most,
amikor a népek oly nagy sokasága gyűlik össze, hogy a Libanon fái sem
elegendők az áldozati tűzhöz, és nemcsak a Libanon, hanem egész Júdea
állataiból sem futja az egészen elégő áldozatra.
De akárki legyen is, aki öntöz vagy ültet, Isten senki másnak nem ad
növekedést, csak annak, aki Péter hite alapján ültet, és az ő tanítására
hagyatkozik. Valójában a nép legfontosabb ügyei, amelyekben a római pápának kellene
döntenie, a püspökhöz kerülnek. A pápától rendelt egyházi elöljáróknak
kell gyakorolniuk a rájuk bízott hatalmat, és ennek gyakorlásáért
felelősséggel tartoznak.
Emlékezzetek végül arra, hogyan szabadultak meg atyáink, miképpen és
milyen sanyargatások között növekedett és terjedt el az Egyház! Milyen
viharoktól menekült meg Péter hajója, amelynek Krisztus az utasa! Mint
jutottak győzelmi koszorúhoz azok, akiknek hite a megpróbáltatások
között ragyogott fel még tündöklőbben!
A szentek egész seregének győzelmes útja igazolja, hogy örök igazság ez:
csak az nyeri el a győzelmi koszorút, aki szabályszerűen küzd.
Becket Szent Tamás püspök leveleiből
Forrás ~ Internet