'Maga az Élet jelent meg testben'
'Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk,
amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét
hirdetjük nektek' (1 Jn 1,1). Csak azért tapinthatja bárki is kezével
az Igét, mert 'az Ige testté lett, és közöttünk élt' (Jn 1,14).
De ennek a testté lett Igének, hogy kezünkkel tapinthassuk, előbb Szűz
Máriától kellett testileg megszületnie, bár maga az Ige nem ettől kezdve
létezik, hiszen János azt mondja róla, hogy 'ami kezdettől fogva volt'.
Nézzétek, mennyire alátámasztja ezt a levelét evangéliuma, amelyből az
imént hallottátok, hogy 'kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél
volt!' (Jn 1,1)
Valaki esetleg úgy érthetné az élet Igéjét, mint valami Krisztusról
szóló beszédet, de nem magát a Krisztus testét, amelyet kézzel
tapintottak. Nézzétek, mi következik: 'Igen, az élet megjelent' (1 Jn 1,
2). Krisztus tehát az élet Igéje.
És hogyan jelent meg? Kezdettől fogva volt ugyan, de nem jelent meg
nyilvánvalóan az emberek előtt: csupán az őt látó angyaloknak volt
nyilvánvaló, akik mintegy kenyerükkel táplálkoztak vele. Mert mit is
mond a Szentírás? 'Angyalok kenyerét ette az ember!' (Zsolt 77, 25)
Tehát maga az Élet jelent meg testben, mert megjelenése által a csupán
lélekben látható dolog válik szemmel láthatóvá, hogy meggyógyítsa a
lelkeket. Mert az Ige csupán csak lélekkel, míg a test, testi szemmel is
látható. Módot adott arra, hogy meglássuk az Igét: az Ige testté lett,
hogy megláthassuk, így kellett gyógyulást találnunk, hogy bensőleg
lássuk az Igét.
'Tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az
Atyánál volt, és megjelent nekünk' (1 Jn 1,2), azaz megjelent
közöttünk; vagy világosabban szólva: megjelent számunkra.
'Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek' (1 Jn 1,3). Jól
figyeljetek, kedveseim: 'Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük
nektek', őt magát, a testben jelenlévő Urat látták, az Úr szájából
hallották az igéket, és hirdették nekünk. Tehát mi is hallottuk, de nem
láttuk.
Vajon talán kevésbé vagyunk szerencsések, mint azok, akik látták és
hallották? De akkor hogyan folytatná, hogy: 'ti is közösségben legyetek
velünk?' (1 Jn 1,3) Ők látták. Mi nem láttuk, de mégis közösségben
vagyunk velük, mert ugyanazt a közös hitet valljuk.
'Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk
közösségben. S azért írjuk ezeket nektek - mondja - hogy örömötök teljes
legyen' (1 Jn 1,4). Teljes örömről beszél, mégpedig magában a
közösségben, a szeretetben és az egységben.
Szent Ágoston püspöknek Szent János leveléről szóló fejtegetéseiből
Forrás ~ Internet