'Csak egyedül Isten volt szívében és ajkán'
Kęty Szent János minden bizonnyal ama kevés emberek sorába tartozott,
akik jeleskedtek a tanításban és kiemelkedtek az életszentségben, akik
cselekedtek is, és tanítottak is, és ezenfelül még meg is védelmezték az
ellenfelektől támadott igaz hitet.
Mindenki elismeri, aki csak tudja
róla, hogy a krakkói egyetemen a legtisztább forrásból merített
tudományt adta tovább, amikor ugyanazon időben más, közel fekvő tájakon
eretnekségek és szakadások harapóztak el.
Az erkölcsök megszenteléséről
szóló tanítást, amelyet a szószéken beszédeiben igyekezett a nép számára
kifejteni, meg is erősítette alázatosságával, tisztaságával,
irgalmasságával, teste sanyargatásával, meg a feddhetetlen pap és serény
munkás egyéb erényeivel.
Így azután nemcsak ennek az egyetemi tanári karnak szerzett páratlan
tiszteletet és dicsőséget, hanem csodálatosan gyümölcsöző példát adott
mindazoknak is, akik hasonló szolgálatban dolgoznak: serényen
törekedjenek arra, hogy tanári hivatásukat tökéletesen töltsék be, s
fáradozzanak minden igyekvésükkel és erejükkel azon, hogy a szentek
tudományát minden többi tantárggyal együtt az egy Isten dicséretére és
dicsőségére tanítsák.
Vallásos tisztelettel kezelte mindazt, ami Istenre vonatkozik. Ehhez
járult alázatossága. Nem sokra tartotta magát, sose emelte magát mások
fölé, habár tudásával könnyedén előzött meg mindenkit, sőt még azt is
kívánta, hogy mindenki megvesse és lenézze; - még inkább távol állt
tőle, hogy méltatlankodva viselte volna, mikor ócsárolták vagy
gúnyolták.
Valami egészen ritka és gyermeki egyszerűség társult alázatosságához.
Nem volt ezért se tetteiben, se szavaiban semmi ravaszság, semmi
színlelés. Ami a szíve mélyén volt, azt mondta a nyelve is. Ha azt
gyanította, hogy szavai nyomán - pedig csak igazat mondott - másokban
talán sértődöttség támadt, akkor mielőtt az oltár elé lépett volna,
letérdelve alázatosan bocsánatot kért vétségéért, mely nem is annyira az
övé, mint inkább amazé volt.
Naponta pedig, miután munkáját elvégezte, a
líceumból tüstént egyenesen a templomba sietett, és ott az
Eukarisztiában rejtőző Krisztus előtt hosszasan imádkozott és
elmélkedett. Csak egyedül Isten volt szívében és ajkán.
XIII. Kelemen pápa leveleiből
Forrás ~ Internet
