'A konstantini béke'
A mindenható Istennek, a mindenség Királyának, mindenért legyen
dicsőség. Ugyanígy legyen hála lelkünk Megváltójának és Üdvözítőjének,
Jézus Krisztusnak. Általa kérjük, hogy békénk maradandó és szilárd
legyen, s mind a külső, mind a belső zavaroktól és megrázkódtatásoktól
mindenkor mentes legyen.
Immár derülten és tisztán ragyog felettünk a nappal, amelyet többé már
semmiféle felhő sem homályosít el, s Krisztusnak az egész földkerekségen
elterjedt egyházait égi fényesség ragyogásával tölti be. Akik nem
tartoznak a mi vallásunk közösségébe, még azok is valamennyire
részesednek az Istentől nekünk ajándékozott javakból, mintegy morzsákat
kapnak belőlük, ha nem is élvezhetik egészükben.
Nekünk viszont, akik minden reményünket Krisztusba helyeztük,
hihetetlenül nagy lett az örömünk. Mindnyájunk arca szinte isteni
örömtől fénylett, amikor láttuk, hogyan élednek újjá a hosszú,
szörnyűséges romlásból mindazok a helyek, amelyeket a zsarnoki gonoszság
előzőleg lerombolt. Láttuk, hogyan emelkednek újra magasba a templomok
és mint ragyognak sokkal nagyobb tiszteletben és fényben, mint amelyeket
leromboltak.
Ehhez járult a püspökök összejövetele, a zarándokoknak érkezése idegen
és távoli vidékekről, a népek kölcsönös szeretete és jóindulata, amikor
mint Krisztus testének a tagjai eggyé forrtak. Így valósult meg a próféta látomása, amely a jövendőt titokzatos képben
jelezte előre: Csont a csonthoz, ízület az ízülethez kapcsolódott, amit a
próféta beszédében homályos szavakba burkoltan, de nagyon is igaz módon
előre hirdetett.
Az isteni Léleknek ugyanaz az ereje járta át a tagok összességét: Egy
lelkülettel voltak, egyek eleven hitükben, egyetlen összhangzó karban
zengtek himnuszt az Istennek. Mit mondjak még a főpásztorok tökéletes szépségű istentiszteleteiről, a
papok nagy gonddal végzett áldozatbemutatásairól, az Egyház valósággal
istenien fönséges szertartásairól?
Emitt a zsoltáréneklést hallgatták,
meg az isteni kinyilatkoztatás egyéb tanításait, amott a mély értelmű
isteni szolgálatot végezték. És kifejtették az Úr üdvöt hozó
szenvedésének titkokkal teljes hitvallását.
Egyszóval: a különböző korú és mindkét nemből álló nagy sokaság teljes
szívéből imádkozott, hálálkodott és hódolt boldog örvendezéssel Isten
előtt, akitől minden jó származik.
Cezáreai Özséb püspök egyháztörténetéből
Forrás ~ Internet
