'Jöjjön el a te országod!'
Isten országa Urunk és Üdvözítőnk mondása szerint nem jön el szembetűnő
módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott (Lk 17,21);
hanem az Isten országa bennünk van, mert közel van hozzánk az ige:
ajkunkon és szívünkben (vö. Róm 10,8).
Aki imádkozik azért, hogy jöjjön
el Isten országa, az kétségtelenül helyesen teszi, ha azért imádkozik,
hogy Isten országa benne megerősödjék, gyümölcsözzék és beteljesedjék.
Hiszen a szentek mindegyikében Isten uralkodik, és minden szent
engedelmeskedik Isten szellemi törvényeinek, aki szentjeiben lakik, mint
jól kormányzott városban.
Az ilyen tökéletes lélekben ott van az Atya,
és az ilyenben az Atyával együtt uralkodik Krisztus, eme szavai szerint:
Hozzá megyünk, és lakást veszünk nála (Jn 14,23).
Isten bennünk levő országa akkor fog folytonos előrehaladásunk révén
betetőzéséhez eljutni, amikor beteljesedik az, amiről az Apostol szól:
Krisztus - miután minden alája van már vetve - átadja az uralmat
Istennek, az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben (1 Kor 15,28).
Ezért hát olyan szerető, ragaszkodó lélekkel, mint amilyen az Igében
volt, mondjuk csak szüntelenül mennyei Atyánknak: Szenteltessék meg a te
neved, jöjjön el a te országod! (Mt 6,9-10)
Isten országáról meg kell azt értenünk, hogy amiként ott nincs köze az
igazságnak a gonoszsághoz, és nem fér össze a világosság a sötétséggel,
és nem hozható össze Krisztus Beliállal (2 Kor 6,14-15), úgy Isten
országa sem állhat fenn a bűn országával együtt.
Ha tehát azt akarjuk, hogy Isten uralkodjék bennünk, akkor semmi módon
se uralkodjék a bűn a mi halandó testünkben (Róm 6,12), hanem
sanyargassuk tagjainkban azt, ami földies (Kol 3,5), és hozzunk
gyümölcsöt a Szentlélekben, hogy bennünk, mint valami lelki
Paradicsomban, maga Isten járjon-keljen, s kizárólag Ő uralkodjék
bennünk Fölkentjével, Krisztussal.
Ő trónoljon bennünk annak a
lelkierőnek dicsőségében, amelyet megkapni óhajtunk, s trónoljon addig,
amíg bennünk levő valamennyi ellensége lábainak zsámolyává nem lesz (vö.
Zsolt 109,1); és meg nem szűnik bennünk az ő ellenségének minden
uralma, hatalma és ereje.
Már meg is valósulhat mindez mindegyikünkben, és az utolsó ellenség, a
halál is (1 Kor 15,26) megszűnhet, úgyhogy Krisztus bennünk mondhatja:
Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te győzelmed? (1 Kor 15,55)
Már
most megvalósulhat, hogy romlandó testünk elnyerje a szentséget és
romolhatatlanságot, és hogy a halandó levetve a halált az Atya
halhatatlanságába (1 Kor 15, 53) öltözzék, hogy a bennünk lévő Isten
uralkodása révén az újjászületés és feltámadás javainak már most is
örvendjünk.
Origenész áldozópapnak az 'Imádság' című könyvecskéjéből
Forrás ~ Internet