'Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Krisztus!'
Miként hajdan a zsidókra haragvó Isten Jeruzsálemet ellenségei előtt
gúny tárgyává tette, hiszen azok uralkodtak fölöttük, akik gyűlölték
őket, és nem volt többé náluk sem ünnep, sem áldozat, parancsainak
megszegése miatt, ugyanígy átadja Isten a lelket is azoknak az
ellenségeknek, akik tévútra vezették és teljes gyalázatba vitték a
lelket.
Miként egy ház is, ha nem lakik benne az ura, sötétségbe, gyalázatba és
becstelenségbe borul, tele lesz piszokkal és szeméttel, ugyanígy az Urat
és a vele örvendező angyalokat hűtlenül elhagyó lélek is a bűn
sötétségével, rút érzelmekkel és mindenféle gyalázatossággal lesz tele.
Jaj az útnak, ha senki sem járja, ha senki emberfiának szava nem csendül
rajta, mert vadállatok tanyája lesz! Jaj a léleknek, ha nem lakozik
benne az Úr, és szavával a lelki gonoszság fenevadjait el nem kergeti
onnan! Jaj a háznak, ha nem lakik benne ura! Jaj a termőföldnek, ha
nincs földművese, aki gondozza! Jaj a hajónak, ha nincs kormányosa, mert
a tenger viharzó hullámain hányatva elpusztul!
Jaj a léleknek, ha nem
lakik benne az igazi Kormányos, Krisztus, mert a sötétség ádáz tengerén
hányódva, az érzelmek hullámveréseitől megtépázva, és a gonosz lelkektől
mint vészes vihartól meggyötörve, végül is pusztulásba sodródik.
Jaj a léleknek, ha nincs Krisztusa, aki őt jóságosan gondozza, hogy
megteremhesse a Szentlélek jó gyümölcseit! Ha egy lélek elhagyta
Krisztust, akkor tövissel, bogánccsal lesz tele, és ahelyett, hogy
gyümölcsöt termett volna, tűzre való lesz, és elég. Jaj a léleknek, ha
nem lakozik benne Ura és Krisztusa, mivel őt elhagyta, ezért csúf
hajlamokkal lesz tele, s a vétkek tanyájává válik!
Miként ugyanis a földművesnek, ha földje megmunkálására készül, elő kell
vennie a földműveléshez szükséges eszközöket, és megfelelő ruhát kell
öltenie, ugyanígy Krisztus is, az égi Király és igazi földműves, amikor
eljött a bűn miatt elhagyatottá lett emberi nemhez, magára véve az
emberi testet és szerszámként a keresztet hordozva, munkálta meg az
elhagyott lelket.
Kitépte belőle a töviseket, a gonosz lelkek tüskés
bozótját, kiszaggatta a vétkek vadhajtásait, és bűneinek kóróját
elégette tűzben. Miután így megmunkálta keresztfájával az emberiség
lelkét, beleplántálta a Szentlélek szépséges kertjét, hogy az Istennek,
mint Urának mindenfajta ízes és kedves gyümölcsöt teremjen.
Szent Makáriosz püspöknek tulajdonított szentbeszédekből
Forrás ~ Internet