'Énekeljünk alleluját a jó Istennek, mert ő szabadít meg minket a gonosztól'
Itt a földön most még aggodalommal énekeljük az alleluját, hogy egykoron
odaát zavartalan boldog nyugalomban énekelhessük azt. Miért
aggodalmaskodunk? Talán nem akarod, hogy nyugtalankodjam, amikor ezt
olvasom: Vajon nem próbatétel-e az emberi élet itt a földön? (Vö. Jób 7,1) Nem akarod, hogy nyugtalan legyek, amikor nekem még azt mondják:
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek? (Mk 14,38)
Nem akarod, hogy nyugtalan legyek itt, ahol oly sok a kísértés, hogy
maga az imádság parancsolja nekünk, mint mondjuk: Bocsásd meg
vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? (Mt 6,12)
Mindennap vétkezünk és vétenek ellenünk. Azt akarod, hogy nyugodt
legyek, amikor mindennap bűnbocsánatért esedezem, segítségért a
kísértésekben? Amikor ugyanis elkövetett bűneim miatt így imádkozom:
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek, az eljövendő veszedelmek miatt rögtön hozzáteszem: És ne
vígy minket kísértésbe (Mt 6,13). Hogyan lehet nyugodt jólétben a nép,
amikor velem együtt így kiált: Szabadíts meg a gonosztól? (Mt 6,13) De,
testvéreim, még ebben a bűnös világban is alleluját zengünk a jó
Istennek, aki megszabadít minket a gonosztól.
Még itt a veszedelmek és kísértések közepette is, mások is, magunk is
énekeljük az alleluját. Írva van: Hűséges az Isten, erőtökön felül nem
hagy titeket megkísérteni (1 Kor 10,13). Tehát itt is énekeljünk
alleluját! Az ember bűnös itt a földön, de mindenkor hűséges az Isten.
Nem azt mondja: Nem hagy titeket megkísérteni; hanem azt mondja: Nem
hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a
szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1 Kor 10, 3).
Kísértést szenvedtél, de Isten megadja a szabadulást is, hogy el ne
vessz a kísértésben. Mint a fazekas edénye, úgy alakulsz te is az
igehirdetés útján, és kiégsz a küzdelem hevében. De amikor jön a
kísértés, gondolj a szabadulásra is, mert Isten hűséges: az Úr megőriz
jártodban-keltedben (Zsolt 120, 8).
Majd amikor ez az emberi test halhatatlan és romolhatatlan lesz, akkor
már megsemmisül minden kísértés. Most még ez a test halott (Róm 8,10);
miért halott? A bűn miatt. A lélek azonban él. Miért? A megigazulás
miatt (Róm 8,10). Lemondjunk a halandó testről? Semmiképp sem, sőt
ellenkezőleg, hallgasd csak meg: Ha pedig bennetek lakik annak Lelke,
aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő aki Krisztus Jézust a halottak
közül feltámasztotta, a ti halandó testeteket is életre kelti bennetek
lakó Lelke által (Róm 8, 10-11). Most a testünk még érzéki, akkor majd
szellemivé alakul át.
Ó, milyen boldog lesz ott az alleluja! Zavartalanul boldog, és semmi sem
nyugtalanítja. Ahol majd egyetlen ellenség sem lesz, ott nem fog
elveszni egyetlen barátunk sem. Ott dicséretet mondasz Istennek, itt is
dicséretet mondasz Istennek. Itt még aggodalommal, ott pedig már
zavartalan boldog nyugalomban. Itt a halandók zengik ezt, ott már a
halhatatlanok. Itt még csak reményben, ott pedig már látásban; itt még
vándorúton, ott már a mennyei hazában.
Most tehát, testvéreim, énekeljünk, igaz, még nem az örök nyugalom
boldogságára, hanem a mindennapi küzdelmünk vigaszára. Ahogyan a
vándorok szoktak énekelni: énekelj, de közben haladj előre is!
Küzdelmedben erősítsen éneked! A tétlenséget ne szeresd; énekelj, és
haladj előre!
Mit jelent az, hogy haladj előre? Előre, mindig csak előre
menni a jóban. Vannak ugyan egyesek az Apostol tanúsága szerint, akik a
rosszabb felé haladnak előre. Te, amikor előrehaladsz a jóban, akkor jó
értelemben jársz utadon. De mindig a jóban haladj előre! Az igaz hitben
haladj előre, a jó erkölcsökben haladj előre! Énekelj, és haladj előre!
Szent Ágoston püspök beszédeiből
Forrás ~ Internet