'Minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek'

Igazi áldozat mindaz a cselekedetünk, amit azért teszünk, hogy Istennel elválaszthatatlan szent egységbe jussunk, és éppen ez szolgálja végső célunkat is, hogy tényleg örökké igazán boldogok legyünk. Ezért tehát nem számít áldozatnak még az az irgalmas cselekedet sem, amellyel megsegítjük embertársunkat, ha nem Istenért tesszük. Viszont az ilyen említett cselekedet - noha azt halandó ember teszi és ajánlja is fel - áldozat és isteni dolog lesz, és ezt a régi latinok is így mondták. Ezért tehát áldozat az is, ha egy Isten nevében felszentelt és ünnepélyesen neki ajánlott ember meghal a világnak, hogy az Istennek éljen. Hiszen éppen ez az olyan irgalmasság, amelyet az ember önmagával szemben gyakorol. Ezért mondja a Szentírás is: Légy irgalmas a saját lelkedhez, hogy Isten tetszésére légy! (Sir 30,24. Vulg.)

Tehát igazi áldozat mind a magunk iránt, mind pedig az embertárs iránt gyakorolt irgalmasság, ha Istenért tesszük. Hiszen az irgalmasság cselekedeteit éppen azért végezzük, hogy megszabadítsanak nyomorúságos helyzetünktől, és általuk boldogok legyünk. Ezt azonban csak az olyan jó cselekedet adja meg, amelyről a Szentírás ezt mondja: Nekem azonban jó az Istennel lennem (Zsolt 72,28). Ebből az is következik, hogy ezt az egész megváltott Várost, vagyis a szentek gyülekezetét és társaságát egyetemes áldozatként ajánlja fel Istennek az a Főpap, aki szolgai alakot felvéve kínszenvedésében önmagát is feláldozta értünk, hogy teste lehessünk ennek az oly hatalmas Főnek. Ezt a szolgai alakját áldozta fel, ezt ajánlotta fel, hiszen ebben az emberi alakban lett közvetítő, ebben lett pappá és áldozattá.

Tehát arra buzdít az Apostol, hogy adjuk testünket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, szellemi hódolatul (Róm 12,1), és hogy ne hasonuljunk e világhoz, hanem alakuljunk át gondolkodásban megújulva, hogy felismerjük, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes. Mivel mindez az áldozat mi magunk vagyunk, hozzáfűzi: A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek (Róm 12,3-6).

Ez a keresztények áldozata: Sokan egy test vagyunk Krisztusban (1 Kor 10,17). Ezt ünnepli az Egyház az oltárainkon bemutatott áldozatban, amit a hívek jól ismernek. Itt megláthatja az Egyház, hogy abban, amit áldozatul mutat be, saját magát áldozza fel. 

 Szent Ágoston püspöknek 'Az Isten Városa' című könyveiből

Forrás ~ Internet