'Elsősorban az egész Egyházért kell imádkozni'

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, és amit fogadtál a Magasságbelinek, teljesítsd! (Zsolt 49,14) Istent dicsőíteni annyi, mint hálaadást ígérni és teljesíteni. A szamaritánust is azért tartjuk nagyobbra a többieknél, mert miután az Úr parancsára kilenc társával együtt megtisztult a leprától, egyedül ő tért vissza Krisztushoz, és Istent magasztalva hálát adott. Róla mondta Jézus: Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent? Aztán hozzá fordult: állj föl, és menj! A hited meggyógyított (Lk 17,18-19).

Továbbá az Úr Jézus isteni tekintéllyel egyrészt arra tanított téged, hogy az Atya jó, és ő tud jót adni, hogy mindazt, ami jó, azt tőle, a Jótól kérd; másrészt sürgetően és gyakran buzdított is az imádságra, de nem úgy, hogy unalmassá váljék, hanem hogy állhatatos és gyakori legyen. A hosszan tartó imádság ugyanis többnyire tartalmatlanná válik, ha viszont ritkán imádkozunk, akkor hanyagságból lassanként teljesen elmarad.

Ezután arra figyelmeztet, hogy ha bocsánatért könyörögsz, előbb bocsáss meg te is szívből másoknak, hogy könyörgésedet tetteddel összhangban terjeszd Isten elé. Az Apostol is azt tanítja, hogy ne haragos és viszálykodó lelkülettel imádkozzál, nehogy ez megzavarja vagy meghamisítsa imádságodat. Amikor az Üdvözítő azt mondja, hogy menj be a szobádba (Mt 6,6), egyúttal arra is tanít, hogy mindenütt kell imádkozni.

De ezt ne úgy értsd, hogy a testedet zárd be falakkal körülhatárolt szobába, hanem hogy a gondolataidat zárd a benned lévő kamrába, amelyben belső világod van. Imádságodnak ez a kamrája mindenütt veled van, benne mindenütt egyedül vagy, és ott rajtad kívül csak Isten figyel reád.

Továbbá azt tanulod, hogy különösen imádkozni kell a népért is, azaz az egész testért, Anyaszentegyházad minden tagjáért, amelyben a kölcsönös szeretet az ismertető jel. Ha ugyanis magadért könyörögsz, csupán önmagadért imádkozol. Ha az egyes emberek csak önmagukért imádkoznak, akkor a bűnös kevesebb kegyelmet nyer, mint a közbenjáró. Amikor pedig az egyes emberek mindenkiért imádkoznak, akkor mindnyájan könyörögnek minden egyes emberért is.

Összefoglalva tehát, ha csak magadért imádkozol, amint már mondtuk, egyedül önmagadért fogsz imádkozni. Ha viszont mindenkiért könyörögsz, akkor majd érted is mindnyájan imádkoznak, mert a mindenkibe te is beletartozol. Ennek az a nagy lelki haszna, hogy az egyes emberek imái kölcsönösen növelik a közbenjárást az egész nép minden tagja számára. Ebben egyáltalán nincs semmi elbizakodottság, hanem inkább nagyobb lesz az alázat, és ez bőségesebb gyümölcsöt is hoz. 

 Szent Ambrus püspöknek 'Káin és Ábel' című értekezéséből

Forrás ~ Internet