'Elmélkedjünk üdvösségünk titkairól'
A születendő Szentet Isten Fiának fogják hívni (Lk 1,35). A bölcsesség
forrásáról van szó, a magasságbeli Atya Igéjéről. A te közreműködésed
által, Szent Szűz, Istennek ez az Igéje – aki azt mondta magáról: Én az
Atyában vagyok, és az Atya bennem (Jn 14,10) - emberré lett, hogy
elmondhassa azt is: Én Istentől való vagyok, és tőle jöttem (vö. Jn 16,
28).
Azt olvassuk: Kezdetben volt az Ige (Jn 1,1). Már buzog a forrás, de
még csak önmagában, hiszen az Ige Istennél volt, megközelíthetetlen
fényben rejtezett. Azt is mondta az Úr kezdettől fogva: Az én
gondolataim a békesség gondolatai, és nem a pusztulásé (vö. Jer 29,11).
De a te Gondolatod nálad van, és mi nem tudjuk, hogy te mit gondolsz.
Vajon ki látta az Úr gondolatait, vagy tanácsot ki adott neki? (Vö. Róm
11,34)
Tehát leszáll hozzánk a békesség gondolata, hogy megvalósítsa a békét.
Az Ige testté lett, és már közöttünk élt (Jn 1,14). Valóban a
szívünkben él a hit által, ott van emlékezetünkben, ott él a
gondolatunkban, és leszáll egészen a képzeletünkig. Régen mit is
gondolhatott Istenről az ember, ha ugyan bálványt nem tákolt szívében?
Hiszen ő felfoghatatlan volt, megközelíthetetlen és láthatatlan,
elgondolni sem lehetett. Most pedig azt akarja, hogy felfogható, látható
és elgondolható legyen.
Azt kérdezed, miként lehetséges mindez? Gondolj arra, aki a jászolban
feküdt, és a Szűz ölében pihent. Kövesd őt a hegyre, ahol prédikált; az
éjszakába, amelyet imádkozva átvirrasztott. Szemléld őt a kereszten
függve, a haláltól elsápadtan, de amint szabad a halottak között, és
parancsoló az alvilágban. Vagy amint harmadnapra feltámad, és győzelme
jeleként mutatja apostolainak a szegek helyét, és végül szemük láttára
fölemelkedik az ég rejtekébe.
Mindezekről nemde igaz, jámbor és szent módon kell elmélkednünk?
Bármelyikről is elmélkedem, magáról Istenről elmélkedem, és mindegyikben
veled találkozom, én Istenem. Ezért mondtam, hogy róluk elmélkedni maga
a bölcsesség, és okosságnak ítéltem az édes emlékezet felidézését,
amely ilyen magokból bő termésként sarjadt a papi vesszőn, és amelyet a
mennyből merítve Mária még gazdagabban árasztott ránk.
Szent Bernát apát beszédeiből
Forrás ~ Internet