Alacoque
Szent Margit Mária 1647 július 22-én született Franciaországban,
Clunytől nem messze, Verosvres közelében. Itt, a Leuthecourt nevű tanya
volt az Alacoque-család nemesi kúriája. Alacoque Kolos királyi jegyző
felesége Lamyn Filiberta volt. Hét gyermekük közül Margit az ötödik.
Nyolcéves korában, 1655-ben elvesztette édesapját, édesanyja ekkor igen
nehéz helyzetbe került. Margitot ekkor klarissza nővérekhez,
Charolles-ba helyezte el édesanyja. A nővéreknél kapta meg elemi
kiképzését. Itt érezte meg, hogy Isten őt a szerzetesi életre hívja.
Kilenc évesen lett elsőáldozó. Súlyos betegen, gyermekbénulással ezután
el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult.
16-17
éves koráig sok szenvedés kínozta: szegénységük, nélkülözés,
megszégyenítés, kiszolgáltatottság. Azután anyagi körülményeik
rendeződtek, ő is kereste a szórakozást, csinosította magát, lelki élete
is ellanyhult. Csaknem férjhez is ment, de 1667 táján ismét felébredt
benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1669-ben bérmálkozott meg.
1671
augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban Sarlós Boldogasszony rendjébe, a
vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária-Margitra
változtatta. Teljesen átszellemülten élt, a világ felé feledékenynek
látszott. Emiatt elöljárói keményen bántak vele. Türelme azonban
mindvégig kifogyhatatlan. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le.
Vérével írta le, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét. Így is
élt. Három, az egész Egyházra nézve nagy jelentőségű kinyilatkoztatása
volt.
1673-ban
az első látomásban Margit Jánosként az Úr keblén pihenhetett. Azután
látta az isteni Szívet. Végül az Úr szólt hozzá és Margit szívét lángra
lobbantva átadta az isteni Szív fájdalmát Margitnak, amit ezután
(különösen első péntekenként) sajgó fájdalommal érzett, azt hitte, hogy
hamuvá ég.
A
második látomásban, 1674-ben az Üdvözítő ragyogó dicsőségben tűnt fel
Margit előtt és Szívét feltárva szólt hozzá. Kérte, hogy az emberek
hálátlanságáért engeszteljen: minden első pénteken járuljon
szentáldozáshoz, és minden csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy
órát virrasszon. A jelenés megrázó hatása alatt halálosan beteg lett, ám
amikor felgyógyulásáért imádkozott, hirtelen meggyógyult. Ettől kezdve
felettesei nem nézték különcnek, hanem 1675 februárjában kapcsolatba
lépett a jezsuita De la Colombiére Boldog Kolossal, a Szent Szív
tisztelet későbbi nagy apostolával.
A
harmadik jelenésben, 1675. június 16-án az Úr feltárta előtte szívét és
Szent Szívének tiszteletére külön ünnepet kért. A következő pénteken
felajánlotta magát a Szent szívnek, Kolos atya hasonlókép tett.
Nehéz
tíz esztendő következett ezután. Egészsége megromlott, állandó
fájdalmai voltak, környezete is gyanakodva nézte. Kinyilatkoztatásait
1684 után kezdték hitelesnek tekinteni, ugyanis Kolos atya halála előtt a
'Retraite spirituelle' - Lelki magány - című könyvében széles körben
ismertté tette Margit Mária magán-kinyilatkoztatásait. Élete utolsó
szakaszában újoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett.
1690
október 17-én hunyt el, arcára ekkor csodálatos szépség ült ki. Az ott
térdelő orvos csak így jellemezte: 'Szeretetből élt, nem csoda, ha
szeretettől halt meg'
1685-ben
egy érdekes önéletrajzot írt, ezt szerencsére nem tudta megsemmisíteni
utolsó betegsége alatt. 1864-ben boldoggá, 1920 május 13-án pedig
szentté avatták.
Tudod!
Jézus Szíve plébánia vagyunk!
Nekünk Jézus Szívét nagyon kell tisztelnünk!
Minden hónap első péntekjén lehetőleg áldozzál!
'Kérünk,
Istenünk, áraszd reánk azt a lelkületet, amellyel Szent Margitot oly
különlegesen gazdaggá tetted, hogy megismerjük Krisztus minden értelmet
felülmúló szeretetét, és beteljünk Isten egész teljességével'
Forrás ~ Internet