'A Világosság minden embert megvilágosít'
A tartóra helyezett fáklya az Atyától kapott igazi világosság, amely
minden e világra jövő embert megvilágosít (Jn 1,9): a mi Urunk, Jézus
Krisztus, aki közülünk való, és miután emberi természetünket magára
vette, nemcsak világosságnak nevezték, hanem azzá is lett. Hiszen
természeténél fogva ő az Atya Bölcsessége és Igéje, Isten Egyházában őt
hirdetik a hit buzgó megvallásával; és a parancsok megtartásából folyó
erényes életformával a pogányok előtt is felmagasztosul, és fényeskedik;
megvilágosítja mindazokat, akik a házban - azaz ebben a világban
vannak, mint ahogy maga az Isten Igéje is mondja az egyik helyen: Senki
sem gyújt világot azért, hogy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy
világítson mindazoknak, akik a házban vannak (vö. Mt 5, 15). Maga
nevezte önmagát világosságnak, aki bár természeténél fogva Isten, de
adakozó jóságából emberré lett.
Úgy gondolom, hogy ezt a nagy Dávid is felismerte, mert az Urat
világosságnak nevezte e szavakkal: Nagyszerű lámpás a te igéd lábam
előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118,105). Olyan ugyanis az én
Megváltóm és Istenem, hogy elűzi a tudatlanság és vétek sötétjét; ezért
nevezte őt a Szentírás is világosságnak.
Egyedül csak ő lett mindenki számára az üdvösség útja, aki mint
világosság elűzte a tudatlanság homályát, megszüntette a gonoszság és a
vétek sötétségét: erejével és tudásával az Atyához vezeti azokat, akik
az isteni parancsok megtartásával mint az igazság útját, őt követik, és a
szívükbe is fogadják. Az Anyaszentegyházat nevezte annak a
lámpatartónak, amelyben az igehirdetés révén világoskodik Isten igéje,
és mindazokat, akik ebben a világban, mint valami házban tartózkodnak,
az igazság fényével ragyogja be, és eltölti mindegyikük lelkét Isten
ismeretével.
Semmiképpen sem tűri az ige, hogy valamely véka alá rejtsék, hanem
inkább azt akarja, hogy magas tartóra tegyék, az Egyház nagy ékességére
legyen. Ameddig ugyanis a törvény betűje, mint egy véka akadályozza az
igét a megvilágosításban, addig megfoszt mindenkit az örök
világosságtól. Az ige ugyanis nem nyújthat lelki világosságot azok
számára, akik nem akarják levetkőzni annak a puszta érzékelhető
értelmét, amely csalóka, csupán tévedésre képes, és csak a testtel rokon
dolgok sorvasztó és halált hozó erejét tudja felfogni. Csak akkor nyújt
lelki világosságot az ige, ha a tartóra helyezik, tudniillik ha az
Egyháznak a szellemi és lelki értelemben vett istentiszteletébe, hogy
mindenkinek világítson.
A betű ugyanis, ha lelkileg meg nem értjük, csak annyi értelmet hordoz,
amennyit kimondásával körülhatárolunk. A leírtaknak igazi hatóerejét a
betű nem engedi a lelkünkbe hatolni. Ha meggyújtjuk a szemlélődés és az istentisztelet világosságát, tudniillik azt az értelmet, amely a tudás számára gyújt fényt, ne
tegyük véka alá, nehogy elzárjuk a bölcsesség kimeríthetetlen erejét a
puszta betűkkel, és így bűnösökké váljunk. Tegyük inkább a tartóra - azaz
az Anyaszentegyházra, ahol magas helye lesz az igazi világosságnak, és
akkor úgy világít majd mindenki előtt, mint az isteni tanítások
fáklyája.
Szent Hitvalló Maximus apát Thalassiusnak ajánlott 'Vizsgálódások' című munkájából
Forrás ~ Internet