'A Krisztus testéből és véréből való részesedés megszentel minket'
Az áldozat bemutatásában megvalósul az, amit maga Üdvözítőnk parancsolt.
Így ír erről a szent Apostol: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján
fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: 'Vegyétek és
egyétek, ez az én testem, értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.'
Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: 'Ez a kehely az
Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az
én emlékezetemre.' Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e
kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön (1 Kor 11,24-26).
Tehát azért mutatjuk be az áldozatot, hogy az Úr halálát hirdessük, és
megemlékezzünk róla, aki értünk adta életét. Ő maga mondja: Senki sem
szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). Mivel
pedig Krisztus szeretetből halt meg értünk, a szent áldozat
bemutatásakor haláláról megemlékezve azért könyörgünk, hogy a Szentlélek
eljövetele által növekedjék bennünk a szeretet.
Azért is esedezünk,
hogy az a szeretet - amellyel Krisztus oly jóságosan vállalta, hogy
értünk keresztre feszítsék - minket is késztessen a Szentlélek
kegyelmével, hogy számunkra keresztre szegeztessék ez a világ, és mi is
keresztre szegeztessünk e világ számára. Utánozzuk a mi Urunk halálát mi
is, hogy miként Krisztus a halálával egyszer s mindenkorra meghalt a
bűnnek, élve azonban az Istennek él (Róm 6,10), ugyanúgy mi is új
életre keljünk (Róm 6, 4); és miután megkaptuk a szeretet ajándékát, mi
is meghaljunk a bűnnek, és éljünk az Istennek.
A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete
(Róm 5,5). Mert az Úr testéből és véréből való részesedés - vagyis
amikor az ő kenyerét esszük és az ő kelyhéből iszunk - arra indít
minket, hogy haljunk meg e világ számára és életünk Krisztussal el
legyen rejtve az Istenben; testünket pedig szegezzük keresztre
szenvedélyeivel és bűnös kívánságaival együtt.
Így lehetséges az, hogy mindazok a hívek, akik szeretik Istent és
embertársukat, ha nem is isznak a testi szenvedés kelyhéből, isznak az
Úr szeretetének kelyhéből. Ettől megittasodva, féken tartják testüket,
és az Úr Jézus Krisztusba öltözötten nem követik a testi vágyakat, s nem
a láthatókra, hanem a láthatatlanokra fordítják figyelmüket. Így tehát
az iszik az Úr kelyhéből, aki megőrzi a szent szeretetet: enélkül semmi
sem használ az embernek, még az sem, ha valaki a testét is odaadná
égőáldozatul. A szeretet ajándéka megadja nekünk, hogy valóban azzá is
legyünk, amit a szent áldozatban titokzatosan megünnepelünk.
Szent Fulgentius ruspei püspöknek Fabianus ellen írt értekezéséből
Forrás ~ Internet