'A béke megvalósítása'
A béke nem egyszerűen az, hogy nincsen háború. Nem merőben az ellentétes
erők puszta egyensúlyának állapota. Nem valósíthatja meg önkényuralom. A
békét helyesen és szabatosan az igazságosság művének (Iz 32,17) kell
mondanunk. Annak a rendnek a gyümölcse, amelyet a társadalom számára
Alapítója, az Isten gondolt el, és a mind tökéletesebb igazságosságra
szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk.
Mert az emberiség közjavát
elsődlegesen és magában véve örök törvény szabályozza ugyan, de az idők
folyamán szüntelenül változnak a közjó közvetlen feltételei, és így a
béke sincs egyszer s mindenkorra bebiztosítva, hanem folytonosan építeni
kell. Ezenfelül ingatag az emberi akarat, és megsebezte a bűn, ezért a
béke fenntartása minden egyes embertől megköveteli azt, hogy
állhatatosan uralkodjék szenvedélyein, a közhatalomtól pedig azt, hogy
éberen őrködjék.
Még ez sem elég. A békét a földön elérni csak akkor lehet, ha biztosítva
van minden, ami a személyt megilleti, és ha az emberek bizalommal és
önként bocsátják egymás rendelkezésére lelki és szellemi kincseiket. A
béke felépítéséhez feltétlenül szükséges még a szilárd akarat, amely
tiszteletben tartja a másikat s az idegen népeket meg azok méltóságát,
és szüntelenül élő valósággá teszi a testvériséget, így nézve, a béke a
szeretetnek is a gyümölcse, azé a szereteté, amely nem nézi, hogy mit
nem kíván már az igazságosság. A földi béke, az embertestvér
szeretetének gyümölcse, mása és eredménye Krisztus békéjének, amely az
Atyaistenből árad ki.
A testet öltött Fiú, a béke fejedelme ugyanis
kereszthalála által maga békített ki minden embert Istennel, és egy
népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét, a saját
testében ölte meg a gyűlöletet; feltámadásának dicsőségében pedig a
szeretet Lelkét árasztotta szét az emberek szívébe.
Éppen ezért minden kereszténynek szól a sürgető felhívás, hogy
szeretetben cselekedve az igazságot (Ef 4,15), fogjanak össze minden
igazán békeszerető emberrel, és együtt esdjék ki és valósítsák meg a
békét.
Ugyanebben a szellemben, csak dicsérni tudjuk azokat, akik a jogaikért
folytatott küzdelemben lemondanak az erőszakos cselekményekről, és a
védelemnek azokhoz az eszközeihez folyamodnak, amelyek rendelkezésére
állanak a gyengébbnek is; feltéve, ha ez mások vagy a közösség jogainak
és kötelezettségeinek sérelme nélkül történhet.
A II. vatikáni zsinat 'Gaudium et spes' kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából
Forrás ~ Internet
