EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. szeptember 14. – Szerda, A Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Jn 3,13-17

Elmélkedés

Az ószövetség jele a tízparancsolat. A szövetség úgy jön létre, hogy Isten adja a parancsokat, az ember, a nép elfogadja azt. Isten a törvényeit Mózes által, két kőtáblába vésve adta népének. Az ószövetség jele tehát a kőbe vésett isteni parancsolat. Az újszövetség jele a kereszt és a húsvéti feltámadás. Isten immár nem új törvényt ad, hanem a Fiát adja oda a kereszten és a Fiúisten, Jézus Krisztus adja önmagát áldozatul az Atyának, így teljesíti megváltói küldetését. A feltámadás szintén az Atya adománya, először Krisztus részesült benne, majd az Isten által rendelt időben minden ember. Az ember úgy fogadja el ezt az új szövetséget, hogy hisz Krisztus megváltó kereszthalálában és hisz az Úr üdvözítő feltámadásában. Az újszövetség jele tehát a keresztre szegezett Fiúisten, aki húsvétkor új életre támad. Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az új szövetség megkötésének titkába vezet be minket az evangélium. Jézus, saját küldetésére és a mennyei Atya akaratára vonatkozóan mondja: 'Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.' A kereszt érthető nyelven, talán az ember számára legérthetőbb nyelven, azaz a szenvedés, a testi megtöretés és a lelki kínok nyelvén tudatja velünk, hogy szeret bennünket az Isten. A szenvedés nyelvét mindannyian értjük, tehát a kereszt titkát is értenünk kell.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, a veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.