EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. szeptember 13. – Kedd

Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: 'Ne sírj!' Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: 'Ifjú, mondom neked, kelj föl!' A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Lk 7,11-17

Elmélkedés

Szent Lukács evangéliumában három alkalommal találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy 'megesett rajta a szíve.' A kifejezéssel a tékozló fiú példabeszédében akkor találkozunk, amikor a fiú hazatér, atyja már messziről meglátta, 'megesett rajta a szíve' és eléje sietett. Ebben az esetben a fiú atyja az irgalmas mennyei Atyát jelképezi, akinek megesik a szíve a bűnös és bűnbánó emberek láttán. Ugyanez a kifejezés szerepel az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben is. Miután két ember is segítségnyújtás nélkül kerülte el a bajbajutott és halálra vert embert, egy szamaritánus jött arra, aki meglátta őt és 'megesett rajta a szíve.' E példázatban szintén egy irgalmas szívű személlyel kapcsolatban szerepel a kifejezés, de itt egy ember tekint irgalmas szívvel felebarátjára, míg a tékozló fiú történetében maga Isten tekint irgalmas szívvel az emberre. A harmadik alkalom pedig az, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Naim városához érve Jézus találkozik egy temetési menettel, egy özvegyasszony egyetlen fiát kísérik a temetőbe. Amikor Jézus meglátja az özvegyet, 'megesett rajta a szíve.' Ez tehát nem egy szemléletes példabeszéd, hanem olyan eset, amely Jézus személyével történt, tehát az ő érzését fejezi ki. Jézus szíve megesett az özvegyen, s ez több mint egyszerű sajnálat vagy együttérzés, ez igazi irgalmasság. Ez az irgalmasság indítja Jézust arra, hogy feltámassza az ifjút és visszaadja őt anyjának.

© Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon! Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!