'Boldogok a lélekben szegények'

Kétség nem férhet ahhoz, hogy a szegények könnyebben hozzájutnak az alázatosság isteni adományához, mint a gazdagok, hiszen amíg a szelídség az alacsony sorsúakkal barátkozik, addig a kevélység a jólétben dúskálkodóknál érzi otthon magát. Ismerünk azonban olyan jó lelkületű gazdagokat is, akik anyagi javaik bőségét nem kevélységük felduzzasztására, hanem jótékonykodásra használják fel, és azt tartják legnagyobb nyereségüknek, amit embertársuk bajának, nyomorának enyhítésére áldoznak.

Ennek az erénynek gyakorlása minden rendű és rangú ember számára egyformán lehetséges, minthogy meglehet bennük az egyforma jóakarat, ha különböző is a jövedelmük, és igazán nem is számít, hogy mennyire különbözik a vagyoni állapotuk, ha a lelki jóakaratban egyenlők. Boldog tehát az a szegénység, amelyet nem ejt meg a mulandó javak szeretete, és amelyik nem az evilág javaiból akar magának egyre többet, hanem a mennyei kincsekből kíván vagyont gyűjteni.

Erre a nagylelkű szegénységre - Urunk után - elsőnek az apostolok adtak példát azzal, hogy kivétel nélkül mindenüket elhagyták égi Mesterük hívó szavára. E készséges megtérésükkel halászokból emberhalászokká váltak, és hitük példájára sokan követőik lettek. Az Egyház első gyermekeinek idején egy volt a hívők szíve-lelke. Miután minden vagyonukat és birtokukat eladták, ezt az Istennek szentelt szegénységüket örök értékű javakkal gazdagították, és - ahogy az apostoloktól tanulták - örültek annak, hogy semmijük sincs ezen a világon, és mégis minden az öveké Krisztusban.

Ezért mondta Péter apostol, amikor felment a templomba, és egy béna ember alamizsnát kért tőle: Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj! (ApCsel 3, 6) Ugye milyen fönséges ez az alázatosság? Ugye milyen bőkezűen adakozó ez a szegénység? Nincs pénze: azzal nem támogathatja a koldust; de természetfeletti adományokkal mégis segíteni tud a természeten. Aki születésétől fogva béna volt, azt puszta szavával meggyógyította Péter. És aki pénzben nem adhatta a császár képmását, az emberben megújította Krisztus képmását.

Az a drága ajándék, amelyet Péter adott, nemcsak ezen a bénán segített úgy, hogy most már járni tudott, hanem segítségére volt annak az ötezer embernek is, akik egykor e csodás gyógyítás láttán Péter buzdító szavaira hivőkké lettek. És így ez a nincstelen szegény, akinek nem volt mit adnia a koldusnak, olyan nagy bőséges isteni ajándékot adott neki, hogy nemcsak ezt az egy nyomorék embert állította talpra, hanem ezreket tett hívőkké szívben és lélekben, és akik előzőleg mint egy bénák voltak, most Krisztus ügyében gyors, tettrekész hívek lettek.

 Nagy Szent Leó pápának 'A boldogságok' című beszédéből

Forrás ~ Internet