Törekedjünk Krisztushoz ragaszkodni és csakis az ő kedvében járni!
Eléggé tudja mindenki, hogy mennyire jelentős és elismerésre méltó szent
tevékenység a gyermekek tanítása, kiváltképp a szegényeké, hiszen ez az
oktatás segíti hozzá őket örök üdvösségük eléréséhez. Amikor
ismereteket közlünk velük, vagy vallásosságra neveljük és hittanra
oktatjuk őket, egyaránt gondoskodunk testi és lelki jólétükről, így
ugyanazt a szolgálatot teljesítjük irántuk, amit őrzőangyalaik látnak
el.
Ezenfelül igen nagy segítséget nyújtunk a serdülő ifjúságnak, mert nem
csupán a rosszat tartjuk távol tőlük, hanem a jó cselekvésre is épp
ebben a korban tudjuk a legkönnyebben rábírni és fellelkesíteni őket,
tekintet nélkül származásukra vagy anyagi helyzetükre. Ez az a segítség,
amellyel – mint köztudomású – oly kedvezően tudjuk átalakítani a
fiatalokat, hogy a nevelés befejeztével már fel sem lehet ismerni,
milyenek is voltak a nevelés megkezdése előtt. Olyanok az ifjak, mint a
facsemeték: könnyű a tetszésünk szerint arrafelé fordítani lelküket,
amerre akarjuk. Ámde ha engedjük, hogy elfásuljanak, jól tudjuk, mily
nehéz lesz már hajlítani őket, sőt néha teljesen lehetetlen is.
Ha a gyermekeknek, főleg a szegényeknek, kellő nevelést adunk, ez
nemcsak emberi méltóságukat gyarapítja, hanem az emberi és a keresztény
társadalomban is általános tetszést arat, mert nagyon örülnek majd
egyrészt a szülők, hogy fiaikat ily módon a helyes útra vezettük,
másrészt az államok vezetői is, mert derék alattvalókra és jó polgárokra
tesznek szert, de legesleginkább az Egyház, mert érettebben és
eredményesebben iktatódnak be az ő sokágú életébe és tevékenységébe mint
Krisztus szerető hívei és az evangélium megvallói.
Csakhogy sok szeretet, mérhetetlen türelem és mindenekelőtt mélységes
alázatosság szükséges azokban, akik vállalják ezt a nagy gondosságot
kívánó munkát. Így lesznek méltók arra, hogy Urunk – akit alázatos
szívvel kérünk – az igazság alkalmas munkatársaivá tegye őket,
megerősítse nemes tisztségük betöltésében, és végül majd mennyei
jutalmával is gazdagítsa a szerint az ígéret szerint, hogy akik
igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a
csillagok (Dán 12, 3).
Ezt pedig könnyebben elérik, ha örökös szolgálatra kötelezve el magukat
törekednek Krisztushoz ragaszkodni, és csakis az ő kedvében járni,
hiszen ő mondotta: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek,
velem tettétek (Mt 25, 40).
Kalazanci Szent József áldozópap írásaiból
KALAZANCI SZENT JÓZSEF RENDALAPÍTÓ ~ AUGUSZTUS 25.
Az
üdvösség útját járni meg kell tanulni. Kalazanci Szent József a szegény,
nincstelen gyerekeknek akarta megtanítani az üdvösség útját. Minket is
arra hív, hogy életünk példájával vezessük a körülöttünk élőket az
üdvösség útján.
1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában.
Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is 'kis szent'-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott.
1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása.
Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a 'Kegyes Iskola' nevet.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért 'második Jóbnak' vagy 'keresztény Jóbnak' is nevezik.
Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25 -én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.
1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában.
Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is 'kis szent'-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott.
1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása.
Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a 'Kegyes Iskola' nevet.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért 'második Jóbnak' vagy 'keresztény Jóbnak' is nevezik.
Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25 -én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.
Példája: Legyél türelmes!
'Istenünk, ki Szent József áldozópapot a határtalan szeretet és türelem ajándékával tetted képessé arra, hogy egész életét az ifjúság nevelésének és tanításának szentelje, kérünk, engedd, hogy akit bölcs tanítómesterként tisztelünk, kövessük is az igazság szolgálatában!' Amen.
Forrás ~ Internet
Sík Sándor ~ Himnusz Kalazanci Szent Józsefhez
Szentje és atyja Kegyes Iskoláknak,
Nagyra törekvő nemes ifjúságnak
Hitre, tudásra, szép életre, jóra
Példaadója!
Zsenge korodtól hallottad a Hangot:
A hivatásét, mely szívedben zsongott
S mentél utána egy életen végig,
Róma szívéig.
Hittel utána Isten hívásának
Mentél szívéig szegény ifjúságnak.
Szent nyomaidban vívja nemes harcát
Ifjú magyarság.
Híven a széphez, az igazhoz, jóhoz
Állhatatosan az Isteni Szóhoz
Menni előre, hogy az Úrhoz érjünk:
Légy a vezérünk.
Forrás ~ Internet
KALAZANCI SZENT JÓZSEF RENDALAPÍTÓ ~ AUGUSZTUS 25.
Az
üdvösség útját járni meg kell tanulni. Kalazanci Szent József a
szegény, nincstelen gyerekeknek akarta megtanítani az üdvösség útját.
Minket is arra hív, hogy életünk példájával vezessük a körülöttünk
élőket az üdvösség útján.
1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában.
Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is 'kis szent'-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott.
1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása.
Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a 'Kegyes Iskola' nevet.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért 'második Jóbnak' vagy 'keresztény Jóbnak' is nevezik.
Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25 -én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.
1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában.
Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is 'kis szent'-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott.
1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása.
Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a 'Kegyes Iskola' nevet.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért 'második Jóbnak' vagy 'keresztény Jóbnak' is nevezik.
Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25 -én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.
Példája: Legyél türelmes!
'Istenünk, ki Szent József áldozópapot a határtalan szeretet és türelem ajándékával tetted képessé arra, hogy egész életét az ifjúság nevelésének és tanításának szentelje, kérünk, engedd, hogy akit bölcs tanítómesterként tisztelünk, kövessük is az igazság szolgálatában!' Amen.
Forrás ~ Internet
