'Testének a templomáról beszél Krisztus'
Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem (Jn 2,19). Szinte
látom, hogy a zsidók, a testi és érzéki dolgok rabjai, mennyire
csóválják a fejüket, hiszen nehezményezték, ahogy Jézus kiűzte őket,
mert az Atya házát az általuk űzött kereskedés házává tették, és most
jelet kívánnak az Isten Fiától - akit pedig ők nem fogadnak el -, hogy
ezzel a jellel mutassa meg: milyen jogcímen cselekszi ezeket. Megváltónk
a saját testével hozza kapcsolatba válaszát - mintha erről a templomról
volna szó -, amikor azt kérdezik tőle: Miféle csodajelet mutatsz, hogy
ezt mered tenni? (Jn 2,18), s így felel nekik: Bontsátok le ezt a
templomot, és harmadnapra felépítem.
Ámde mindkettő: a templom is, Jézus teste is egy bizonyos értelmezés
szerint, úgy tűnik nekem, hogy az Egyházat példázza; hiszen az Egyház
élő kövekből épült, és lett lelki templommá, szent papsággá (1 Pét 2,5), apostolokra és prófétákra alapozott épületté, amelynek maga Krisztus
Jézus a szegletköve (vö. Ef 2,20), és valóban mint templom létezik is.
Ha pedig e szavakra figyelek: Ti Krisztusnak teste vagytok, és
egyenként tagjai (1 Kor 12,27), úgy tűnik, hogy e templomnak az
összeépített és egybeillesztett kövei elválnak egymástól és
szétszóródnak, mint a 21. zsoltár írja, hogy Krisztus minden csontja
szétvált az ellenség támadásakor; ugyanígy történik az Egyházzal is
minden üldöztetés és szorongatás idején, amikor az üldözők harcot
indítanak a templom egysége ellen, azonban az őt támadó gonoszság és a
beteljesülés napja utáni harmadik napon újra felépül majd ez a templom
és feltámad ez a test.
Az új égben és új földön bekövetkező harmadik nap pedig majd akkor lesz,
amikor e csontok - vagyis Izrael hazának tagjai - az Úr ama nagy napján
feltámadnak a halál végleges legyőzetése után. Így azután Krisztusnak a
kereszthalál után bekövetkezett feltámadása egyben magába foglalja az
egész Krisztus-test feltámadásának a misztériumát is. Miként ugyanis
Jézus szenvedéseknek alávetett teste keresztre feszíttetett,
eltemettetett és azután feltámadt, ugyanígy az egész Krisztustest,
vagyis a szentek, akkor ott Krisztussal együtt keresztre lettek feszítve
és meghaltak, ők egyenként - mint Pál - semmi másban sem dicsekszenek,
csak a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, amelyen ő a világ
számára keresztre feszíttetett és a világ az ő számára.
Ezért mindegyikük nemcsak keresztre feszíttetett Krisztussal együtt a
világnak, de Krisztussal együtt még el is temetkeznek: Krisztussal
együtt el vagyunk temetve, mondja Pál, és sietve hozzáfűzi, mint aki már
megkapta a feltámadás zálogát: és vele együtt feltámadunk (vö. Róm 6,4).
Origenész áldozópapnak a János-evangéliumhoz írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
