'Krisztus szent vérét nyújtotta a híveknek'
A mai napon a római Anyaszentegyház Szent Lőrincnek diadalünnepét tárja
elénk, amelyen lábbal tiporta ezt a zajos világot, és visszautasította a
hízelgését is. Így kétszeresen győzte le az őt támadó gonosz lelket.
Szent Lőrinc az Egyházban, amint többször is hallottátok, diakónusi
szolgálatot teljesített. Itt Krisztus szent vérét nyújtotta a híveknek,
ott saját vérét ontotta ki Krisztus nevéért. Amikor Szent János apostol
az Úr-vacsora titkát magyarázza, világosan ezt is mondja: Amint Krisztus
életét adta értünk, úgy nekünk is kötelességünk életünket adni
testvéreinkért (vö. 1 Jn 3,16). Megértette ezt, testvérek, Szent
Lőrinc, megértette, és meg is tette. Az áldozati oltáron is azt vette
magához, amit ő készített elő. Szerette Krisztust e földi életében, és
utánozta őt halálában is.
Testvérek, ha igazán szeretünk, akkor mi is őt utánozzuk. Szeretetünk
ugyanis nem teremhet jobb gyümölcsöt annál, mint hogy bizonyságot
teszünk Krisztus-követésünkről. Krisztus ugyanis értünk szenvedett,
példát adva nekünk, hogy nyomdokait kövessük (vö. 1 Pét 2,21). Úgy
látszik, Péter apostol azon a véleményen van, hogy Krisztus csak azokért
szenvedett, akik az ő nyomdokait követik, és hogy Krisztus szenvedése
csak azoknak használ, akik az ő nyomdokaiba lépnek. Követték őt a szent
vértanúk, egészen vérük ontásáig, míg a szenvedésben egészen hasonlók
lettek hozzá; követték őt a vértanúk, de nemcsak ők. Az a híd ugyanis,
amelyen áthaladtak, nem omlott még össze; és az a forrás, amelyből ők
ittak, még nem apadt ki.
Testvérek, az Úr kertjében nemcsak a vértanúk rózsája nyílik, hanem ott
van a szüzek lilioma és a házastársak borostyánkoszorúja, és ott van az
özvegyek violája is. Ezért, szeretteim, senki emberfia kétségbe ne essék
élethivatása miatt, hiszen mindenkiért szenvedett Krisztus. Valóban
őróla írták meg: Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson
az igazság ismeretére (1 Tim 2,4).
Értsük meg tehát, hogy a vértanúságon és a szenvedés gyötrelmein kívül
is hogyan kell a keresztény hívőnek Krisztust követnie. Az Apostol
mondja Krisztus Urunkról beszélve: Isteni mivoltában, Istennel való
egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz
ragaszkodjék. Mekkora fenség! Szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát,
az emberekhez lett hasonló, külsejében olyan volt, mint egy ember (Fil
2, 6-7). Mekkora alázatosság!
Krisztus megalázta önmagát. Keresztény ember, lásd, mit kövess! Krisztus
engedelmes volt, te mit büszkélkedel? Miután megaláztatásának ideje már
elmúlt, és a halált is legyőzte, Krisztus felment a mennybe. Kövessük
hát őt! Hallgassuk meg, mit mond az Apostol: Ha tehát Krisztussal
feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten
jobbján (Kol 3,1).
Szent Ágoston püspök beszédeiből
Forrás ~ Internet
