SZENT MÓNIKA - AUGUSZTUS 277.  
 
  Szent Mónika az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el. 1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette, és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.

Példája: Az oly parányi vízcsepp is - állandóan csepegve - átfúrja a kemény sziklát!

Istenünk, szomorúak vigasztalója, ki Ágoston megtérése által megmutattad, hogy irgalmasan elfogadtad Szent Mónika fiáért ontott könnyeit, közbenjárására kérünk add meg, hogy bűneinket megsirassuk, és kegyelmedből bocsánatot nyerjünk! Amen.



 SZENT ÁGOSTON SZENT MÓNIKÁRÓL

'Ez a csodálatos feleség és édesanya ruházata szerint asszony,  a hitére nézve férfi volt; olyan biztonság volt benne, amilyet csak az öregség ad meg az embernek; olyan szeretete volt, amilyenre csak  egy édesanya képes; s olyan jámborság élt a szívében, amit csak egy keresztény nő hordozhat a szívében'

'Temessétek csak el a testet ott, ahol van, és ne legyen miatta semmi gondotok. Csak arra az egyre kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, bárhol lesztek. Mikor ezt kimondta, elhallgatott, és állapota súlyosabbra fordult. 

Arra is gondoltunk, nem volna illő, hogy hangos jajgatás és zokogás közepette temessük el halottunkat, úgy, ahogy a gonosz halál után az örökre megholtakat szokás siratni, hiszen az ő halála nem volt gonosz, és nem is halt meg örökre. Ennek tiszta élete volt a bizonysága.'

Forrás ~ Internet

'Jussunk el az örök bölcsességre!'

Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Te, Uram, tudtad ezt a napot, nekünk még nem volt sejtelmünk se róla. Történt - úgy hiszem, rejtett irányításoddal -, hogy ő és én az egyik ablakra könyökölve álltunk. A szállást adó ház belső kertjére láttunk onnét, a Tiberisparti Ostiában, ahol messze a világ zajától, hosszú utazásunk bajai után a tengeri útra gyűjtöttünk erőt.

Meghitten, édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek (vö. Fil 3, 13). Fontolgattuk magunk között, jelenlétedben, Uram, örök Igazság, hogy milyen lesz majd a szentek örök élete, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (vö. 1 Kor 2, 9). Szívünk ajakával áhítoztunk forrásod magasztos csöppjeire, az élet forrására, mely tenálad van (Zsolt 35, 10).

Ilyesféléket mondottam, talán másképpen, vagy nem pontosan e szavakkal, Uram, te tudod, hogy e dolgokról történt csevegésünk napján, midőn beszélgetésünk folyamán ugyancsak silánynak láttuk a világot minden gyönyörűségével együtt, így szólott anyám: 'Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit keressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi tereken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt az Úr szolgájaképpen látlak. Mit keressek tehát a földön?'

Nem emlékszem pontosan, hogy az anyámnak erre mit feleltem. Talán öt nap sem múlt el ezután, vagy alig valamivel több, és láz döntötte őt ágynak. Betegsége egyik napján ájulásba esett, és egy kevés ideig eszméletlenül feküdt. Összeszaladtunk, ámde magára eszmélt hamarosan, és amikor meglátott minket ágya mellett, engem és testvéremet, mintegy kérdő hangon így szólt hozzánk: 'Hol voltam?'

És mihelyt látta, hogy mennyire megrendített bennünket a fájdalom, így folytatta tovább: 'Tehát itt temetitek el anyátokat.' Hallgattam, és könnyeimmel gyürkőztem. Fivérem motyogott valamit, talán, hogy inkább azt óhajtaná, ha nem idegenben, hanem hazai földön zárná le a szemét. Midőn ezt hallotta anyám, gyötrődő arccal mintegy büntetésül, hogy effélékre gondol, rátekintett, majd rám emelte róla a szemét, és szólt: 'Nézd csak, mit beszél!' Majd mindkettőnknek csakhamar ezt mondotta: 'Földeljétek el bárhol ezt a testet. Ne okozzon ez nektek semmi gondot. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.' Midőn ezt a kívánságát, amennyire tudta, szavakba öntötte, elcsendesedett. Tovább küzdött súlyosbodó betegségével. 

 Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből



Szent Mónika emléknap ~  augusztus 27.

Mónika a férjes asszonyok és az anyák védőszentje. Életének titka az isteni bölcsesség és a megtestesült Ige iránti szeretet volt.

Az afrikai Tagastében született 331-ben keresztény családból. Fiatal leányként a pogány Patríciushoz adták férjhez. Fiai között van Szent Ágoston, akinek megtéréséért sok könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Az igazi édesanya mintaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Ostiában halt meg 387 őszén.

 1430-ban avatták szentté, tiszteletét az ágostonos szerzetesrend tagjai terjesztették el.

Az 1987-ben madridi édesanyák által alapított, Szent Mónika közösség - amely Magyarországon, így plébániánkon is megalakult és működik - tagjai névadójuk példáját követve minden nap így imádkoznak:

Mennyei Atyánk, minden ajándék és öröm osztogatója, aki nekem az édesanyai hivatást adtad, hálát adok Neked és áldom szent Nevedet. Úr Jézus! Kérlek, növeld hitemet, erősítsd reményemet és tökéletesítsd szeretetemet, hogy jó keresztény édesanya lehessek. Szentlélek Úristen, erősíts engem, hogy életem minden nehézsége közepette se szűnjek meg gyermekeink hitéért imádkozni! Amen.

Forrás ~  Internet 



EGY KERESZTÉNY ÉDESANYA IMÁJA SZENT MÓNIKÁHOZ

Szent Mónika szenvedő feleség és anya,
te ismered könnyeimet, szenvedésemet és fájdalmamat.
Egyszer Te is úgy szenvedtél, mint én,
könyörülj hát rajtam. Imádkozz értem!

A Szentlélektől megkaptad a bölcsesség és megértés,
az erősség és imádságosság ajándékait.
Kérd, hogy én is megkaphassam ezeket az ajándékokat.
Imádkozz férjemért és gyermekeimért.

Te a béke asszonya voltál.
Kérj békét az otthonunk számára.
Isten segítségével megmentetted férjedet és fiadat.
Könyörögj Istennél otthonunk számára
hitért és az Isten kegyelméért.

A mindennapi szentmiséből erőt és vigaszt merítettél.
Könyörögj értünk, hogy ebben mi is részesüljünk.
Könyörögj anyagi jólétünkért,
hogy dolgozhassunk és biztonságban,
kényelemben élhessünk otthonunkban.

Imádkozz gyermekeimért is,
hogy mindig ismerjék, szeressék és szolgálják az Urat.
Könyörögj értem, hogy jó anyjuk lehessek.
Könyörögj azért is, hogy amikor ez az élet véget ér,
szeretteim mind együtt lehessenek az Úrban,
ahogy Te együtt vagy most férjeddel és gyermekeiddel.
Szent Mónika, édesanyák védőszentje, könyörögj értem! Amen.

Forrás ~ Internet