'Hajtás sarjad Izáj gyökeréből'
Az angyali üdvözletben, amellyel a Boldogságos Szüzet naponta hódolva
köszöntjük, szokás szerint elmondjuk: és áldott a te méhednek gyümölcse!
(Lk 1,42) Miután Szűz Mária köszöntötte rokonát, Erzsébet elmondta ezt
a záradékot, amikor mintegy megismételte az angyali üdvözlés végét:
Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Ez az a gyümölcs, akiről Izajás mondja: Azon a napon az Úr sarjadéka
ékes lesz és dicsőséges és a föld gyümölcse fenséges (vö. Iz 4,2). Ki
ez a gyümölcs, ha nem Izrael szentje, aki Ábrahám ivadéka is, meg az Úr
sarja és Izáj gyökeréből sarjadt hajtás, az élet gyümölcse, amelyből mi
is részesedünk?
Egészen áldott ez a gyümölcs a magban, áldott a sarjadékban, áldott a
virágban és áldott a termésében, áldott végül a hálaadásban és a
tanúságtételben. Krisztus test szerint Ábrahám ivadéka lett Dávid
törzséből.
Valamennyi ember közül egyedül ő az egészen jó, aki minden korlátozás
nélkül megkapta a Lelket, hogy egyedül ő tudjon beteljesíteni minden
igazságosságot. Az ő igazságossága elegendő az összes nemzetnek, ahogyan
írva van: Amint a föld megtermi növényeit, és amint a kert kisarjasztja
a véleményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot és a
magasztalást, minden nép színe előtt (Iz 61,11).
Ez az igazságosságnak
az a sarjadéka, akit az áldás következtében a dicsőség virága ékesít. De
milyen nagy dicsőségnek a virága? Amilyen nagyot csak el lehet
képzelni, sőt amekkorát már egyáltalán el sem lehet képzelni. Hajtás
sarjad ugyanis Izáj gyökeréből. Meddig fog nőni ez a hajtás? Egészen a
végtelenig, mivel Jézus Krisztus az Atyaisten dicsőségében van (Fil 2,11). Nagysága fölemelkedett az egek fölé, hogy ott legyen az Úr
sarjadéka, és a föld fenséges gyümölcse a megdicsőülésben és
dicsőségben.
De milyen gyümölcs származik nekünk ebből a gyümölcsből? Mi más, ha nem
az áldás gyümölcse az áldott gyümölcsből? Mert ebből a veteményből,
sarjadékból, virágból az áldás gyümölcse származik, és ebből mi is
részesedünk; először mint véleményben a bűnbocsánat kegyelme által,
azután mint sarjadékban az igazságosság növekedése által, végül pedig a
virágban is a dicsőség reménye vagy elérése révén. Isten áldotta meg
ugyanis ezt a gyümölcsöt, és Istenben áldott azért, hogy benne
dicsőüljön meg az Isten; a mi számunkra is áldott, hogy - miután minket
is megáldott - mi is megdicsőüljünk benne, mivel az Ábrahámnak adott
ígéret szerint az Isten neki adta minden nép áldását.
Balduin canterburyi püspöknek 'Az angyali üdvözlet' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
